A jog és a jóérzés elleni szabadságharc legújabb, talán minden eddiginél gusztustalanabb eseményének, a baltás-gate-nek van egy nagyon érdekes eleme. Mégpedig a főszereplő távolmaradása. Minden érintett fél megszólalt már az ügyben, az örmények, azeriek, Selmeczi Gabriella, beszállt az USA nagykövetség, megjelentek a reakciók a hazai és nemzetközi sajtóban a blogoktól a BBC-ig. Az azeriek által a kiadatásban kulcsszereplőként név szerint is megjelölt Orbán Viktor azonban hallgat. Az az Orbán, aki imádja a viharmadár szerepet, aki bármikor kész beszólni, megvédeni, kiállni, kakaskodni, vitézkedni. Most, amikor igazán áll a bál, fokozódik a nemzetközi helyzet, idehaza hatalmas és tulajdonképpen egyöntetű a felháborodás, amikor tehát igencsak szükség lenne a tisztázó szavakra, akkor a főszereplőnek egy árva szava sincs.
Mondjuk ki: sunyít.
Egy Selmeczi Gabriella kaliberű zérómorféma nyökögése, majd nagy sokára a hitelesség abszolút nullfokának számító Szijjártó súlytalan nyilatkozata a maximum, ami a kormány felől érkezik.
Talán nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy nyilvános magyarázattal tartozik az, aki egy ilyen botrányba és szégyenbe keverte az országot (a lemondás sem lenne túlzás).
Mégis mi lehet ennek a beszédes hallgatásnak az oka?
Egyfelől tekinthető nyílt beismerésnek. A kormány eddig kizárólag az örmények lépésén sajnálkozott, azonban nem tiltakozott és nem küldött jegyzéket az azerieknek, amiért azok a megérkezésekor azonnal szabadon engedték, sőt hősként ünnepelték, megjutalmazták és előléptették a baltás gyilkost. Orbán berendelhetné az azeri nagykövetet, megszakíthatná a kulturális kapcsolatokat, számos módot találhatna a tiltakozás kifejezésére. Azonban sokáig nem csak hogy nincs tiltakozás az állítólagos ígéret megszegése ellen, de a kormány az azeriekkel mély egyetértésben a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet. Azaz a pesszimista verzió szerint: gyilkost árultunk hitelért cserébe, minden a terv szerint halad, és a kormány várja a vérdíjat.
Eddig a sztori annyi lenne, hogy két ázsiai nepper bizniszelt a bazárban, amolyan suhogós melegítős gengszter-stílusban. (Jelenleg ma ez a valóság, tessék hozzászokni vagy tenni ellene.)
A hallgatás valódi oka azonban valószínűleg ennél cifrább. Mégpedig az, hogy Orbánt a saját fegyverével verték laposra és alázták szénné.
A mellékelt ábra szerint az azeri zsebdiktátor egyszerűen gyakorlottabb az Orbán által csodált ázsiai erőpolitikában. Ha jóindulatúak vagyunk, akkor megállapodott a pechjére csupán félázsiai Orbánnal, hogy persze, majd leüli a gyerek nálunk azt a kis időt, mi is köztársaság vagyunk (haha), a jog nálunk is első, mint odaát nálatok féleurópában (höhö), mi is úriemberek vagyunk, vagy mi (hihi). És persze megér nekünk ez a rokoni gesztus egy kis kölcsönt (kacsint, nevet, lapockát lapogat), nem kell rinyálni az IMF-től, amíg minket látsz. És Orbán valószínűleg örült, hogy végre kezd beérni a keleti szellet, mégis van a környéken megszólítható hasonseggszőr, akivel akár félszavakból is.
Majd jött Tockos&Koki
Alig szállt le azonban baltás-pajtás gépe odahaza, a nepper-cimbi olyan jóízűen röhögte pofán a magyar zöldfülű diktátortanoncot, hogy az valószínűleg még most is jegyzetel. Az azeri elnök Azonnal belpolitikai tőkét kovácsolt az esetből és saját népszerűsítésére használta fel a jogtiprást, szabadságharcosnak és népe megmentőjének állítva be magát.
Érdemes szó szerint is idézni az azeri elnöki hivatal jogi végrehajtási osztályának vezetőjét, Fuad Alasgarovot, a helybéi Szijjártót: „Safarov hazahozatása jelentős lépés, amely megmutatja, hogy Ilham Aliyev, aki az állam feje és a hadsereg vezetője, minden egyes azeri állampolgár, azeri katona és tiszt védelmezője. Safarov hazatérése annak jele, hogy milyen súlya van Ilham Aliyev miniszterelnök politikai akaratának és személyes kiállásának a nemzetközi politikai porondon.”
Ismerős? Orbán Brüsszelben mindent megígér, pl. Nemzeti Bank, médiatörvény vagy bármi egyéb kapcsán, hazaérve pedig azonnal meglépi mindennek az ellenkezőjét, hősi pózba vágja magát és népét térdén lovagoltatva elmeséli mekkora kokiosztó hatalma is van neki.
Orbán hallgatásának legfőbb oka, hogy emberére akadt: simán bebőrözték, túljátszották azon a pályán, amiről azt gondolta, hogy abban igazán otthon van. Az azeri sporttárs tökéletes kötényt adott: nem csak a népszerűségét tudta növelni odahaza, de az egész balhét könnyed eleganciával tolta át a lúzer Orbánra: bejelentette, hogy már egy éve folyt a háttéralku, és magával Orbánnal állapodott meg a kiadatásról (ezt a látogatások időpontjai tökéletesen alá is támasztják). Azaz nem csak zsebrerakta a tökfej féleurópait, de egyben azt is bebizonyította, hogy az csak egy szimpla kölcsönért pitiző barbár emberkereskedő. Orbánnak ezek után semmi nem maradt a kezében: nincs erkölcsi alapja, és nincs érdemi válaszlehetősége sem, mivel szövetségesi hálóját saját maga építette le, gazdasági és katonai ereje, érdekérvényesítő képessége egyaránt a nullához konvergál, ahogy nemzetközi megítélése is. Ezzel ellentétben Azerbajdzsán semmit sem kockáztatott, mivel ásványkincsei és stratégiai elhelyezkedése miatt nem kell tartania a nemzetközi elszigetelődéstől. Akkora kokit adhat, amekkora csak jólesik, ha fizetnek nekünk az épp akkora ciki, mintha nem. Sakk matt. You have been punked!
Orbán a nagyfiúkkal akart játszani, olyan erős akart lenni, mint az azeri beglerbég, és amikor már azt hitte, hogy belépett a klubba, hirtelen felkapcsolták a villanyt és megmutatták mindenkinek, hogy csak egy pucérseggű kültelki zsebes, akit bármikor feldobnak a menőbb maffiózó haverjai. Orbán hallgat, mert félkézzel odacsapták a felmosórúd végére és feltörölték vele a klotyót, hogy kicsit szokja az EU-n kívüli belsőépítészetet. Feketén fehéren bebizonyosodott, hogy épp úgy alkalmatlan ázsiainak mint európainak.
Sajnos azonban ebből a szégyenből mi sem maradhatunk ki.
Megérte?
Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!
Utolsó kommentek