2. rész: 

A felvételen Kubatov Gábor beszél arról az adatgyűjtésről, amely alapján a Fidesz nyilvántartást vezet nem csupán a párt saját szimpatizánsairól (rögzítve nevüket, telefonszámukat, lakcímüket, internetes elérhetőségüket, életkorukat és a Fidesz iránti elkötelezettségük mértékét), de melynek tanúsága szerint hasonló nyilvántartással rendelkeznek más pártok szimpatizánsairól is névvel címmel ellátva. Desszertként Kubatov Gábor hallgatóságának még elhenceg jól sikerült kampánycsendsértésekről is, bizonyítva demokratikus elköteleződését.

Az útmutatások alapján a helyi aktivisták által helyben készített ominózus listákról mutatóba meg is jelent néhány minta például Békés megyéből, illetve Szombathelyről. (Hitelességi fokukat mindenki döntse el maga.)

A párt képviselői természetesen gyorsan letagadtak mindent, melyek közül talán Kósa magyarázkodása sikerült a legkínosabbra: 

A Fidesz hivatalosan csupán egy rövid hárító közleményt adott ki. Szintén a reakciókhoz tartozik, hogy hamar megjelent egy videó az MSZP hasonló listájáról (érdekességi fokát sajnos csökkenti, hogy nem az MSZP pártigazgatója demonstrálja a szoftvert, de nem lehet mindig karácsony).

Mindezen nyilatkozatoknak azonban van egy közös eleme: egyik sem cáfolja, hogy a felvételen Kubatov Gábor beszél.

A csütörtök reggeli barátságos Obersovszky-Kubatov interjúban érdekes módon mindebből csak annyi hangzik el, hogy a 2010-es választásokon egyedül a Fidesz adatkezelését találta megnyugtatónak az adatvédelmi biztos.

Arról egy szó sem esik, hogy a Kubatov-lista kapcsán az Országos Választási Bizottság 2010-ben a felvételt hitelesnek ismerte el és elítélő határozatot hozott. Jóri András adatvédelmi biztos emellett kijelentette, hogy a beszédben említett típusú lista nemcsak a választási törvényt sérti, hanem a büntető törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseibe is ütközik, így az adatbázis létrehozásáért felelős személyt büntetőjogi felelősség terheli.

A döntést a Fidesz megtámadta, a Legfelsőbb Bíróság pedig egy igen csak kurta-furcsa indoklás keretében megváltoztatta a Választási Bizottság határozatát. Az indoklás szerint az OVB nem volt abban a helyzetben, hogy „a felvételen elhangzottak megvalósulását is minden kétséget kizáróan bizonyítottnak tekintse”.

Az LB talán nem tehetett másként, az esetet ez azonban nem teszi meg nem történtté. Az is kérdés, hogy mi lehet erősebb bizonyíték annál, minthogy maga az elkövető ismeri be a cselekedetet és ecseteli annak részleteit? Hogyan lehet ennél nyilvánvalóbban bizonyítani egy ilyen tettet? Mondjuk Kubatov Gábor kinyomtatja Fidesz fejléces A4-es lapokra a listát, mindegyikre nyálmintát helyez, és kitapétázza vele az LB épületét? (Akik jobb bizonyítási javaslattal állnak elő, azok között ingyenes MySQL licenszeket sorsolok ki.)

A határozat arra mindenesetre tökéletesen alkalmas volt, hogy bebizonyítsa: mivel a dolog természete kapcsán ennél erősebb bizonyítási lehetőség nemigen létezik, ergo idehaza ezzel a tevékenységgel nem lehet lebukni: szabad az út.

A beszélgetésben nem csak ezeken siklottak át (a riporter esetleg megkérdezhette volna, hogy mi igaz mindabból, amit anno Szárszón Kubatov elmondott), de pluszban sikerült néhány hajmeresztő csodadolgot is becsempészni.

Kubatov Gábor például megnyugtatásul elmondja, hogy „Európában számtalan helyen van regisztráció”.

Wrong. Kedves Gábor, Ön hazudik. Ráadásul nem is kicsit, hanem nagyot.

Előzetes regisztráció Európában (és nem mellesleg az egész világon) éppen hogy ritka és kivétel. Nézzük az európai példákat:

Nagy Britanniában az állami címjegyzék hiánya miatt létezett regisztrációs rendszer. De hoppá, éppen hogy nagy eredménynek tartják, hogy 2014-től ez megszűnik!

A másik európai példa Franciaország, ahol az állampolgárnak életében egyszer(!) kell regisztrálnia, nem négyévente, mint ahogy a tervezetben áll. (És örüljünk, ha egy egyéni módosító miatt majd nem hetente kell jeleznünk, hogy mi tényleg hajlandóak vagyunk szavazni, istibizti, tessék elhinni).

Azért ez egészen megszámolhatónak tűnik, és a tendencia éppen az, hogy még ezeken a helyeken is a könnyítés felé lépnek, és éppen hogy azt igyekeznek elérni, ami nálunk eddig létezett és működött. Tetszik érteni, számtalan Kubatov elvtárs?

Világszintre lépve is hasonlóak az okok és az irány. Az USA-ban szintén a címjegyzék hiánya miatt volt szükség regisztrációra (ami ugye, nálunk éppen hogy nem hiányzik). Az 1990-es években ugyanakkor több könnyítést is bevezettek, hogy növeljék a részvételi arányt: például az iskolákban, a templomokban, a könyvtárakban, illetve levélben is el lehet intézni a regisztrációt. Néhány államban emellett a szavazás napján is lehetővé teszik a regisztrálást. Ráadásul pont Észak-Dakotában, ahonnan pedig a legtöbb orbáni bölcsesség ered, még erre sincs szükség.

Tehát az arány éppen fordított, és még a kivételnek számító néhány országban is olyan kényszer miatt létezik regisztráció, amely nálunk nem áll fenn, és a regisztrációt vagy épp megszüntetik, vagy igyekeznek minél könnyebbé tenni. Mégpedig éppen azért, hogy növeljék a választási részvételi arányt.

Nálunk viszont szégyenszemre mintha éppen ellentétes lenne a cél (nem is, a „mintha” törlendő).

Szintén végtelenül sunyi húzás Kubatov részéről, hogy úgy állítja be, mintha a regisztrációt egyenesen a Velencei Bizottság kérése miatt kellene bevezetni. Nice try, egyben orbitálisan nagy hazugság (a főnök a parlamentben mindenesetre valószínűleg irigy elégedettséggel bólinthatott). A Velencei Bizottság semmi ilyesmit nem kért, még hasonlót sem.

Az mindenesetre pozitívum, hogy a médiában szemtől szembe láthattuk az előzetes regisztráció egyik valószínűsíthető ötletgazdáját és haszonélvezőjét. Az sem lepne meg, ha a Fidesz által 9 évre (azaz 3 választási ciklusra) létrehozandó Nemzeti Választási Központ vezetőjét szintén Kubatov Gábornak hívnák majd (logikus lenne, ha Simicska lehetett APEH-elnök). 

„A feliratkozás alapján jóval a választások előtt tudni fogjuk, hogy a magyar választópolgárok hány százaléka dönt úgy, hogy részt vesz a szavazáson.” 

És ez részükről teljességgel érthető és praktikus lépés, hiszen a megfelelő táblázat- és adatbázis-kezelési gyakorlattal a helyben gründolt lista, a nemzeti konzultációs teszt és az előzetes regisztráció alapján már sokkal gazdaságosabban lehet majd a választás napján telefonon, ill. személyesen értesíteni azt a közös metszetbe tartozó beregisztrált pár száz helybelit, aki megteszi, amit megkövetel a haza (nehogy megint ellenzékbe kerüljön). És ez egyben közös érdek is, hiszen a hazának így sokkal kevesebb szórólapra, telefonhívásra, konzervre kell majd így költenie (ja, a nem regisztráltak adójából is természetesen).

Köszönjük, drága Kubatov nertárs, maga tényleg mindenkire gondol!