Kiváncsi lennék, hányan kezdtek ma transzparensek fabrikálásába, röplapok és sztrájkfelhívások szövegezésébe. A felrobbant tandíj-bomba ügye ugyanis a rendszertűrés egyik legfontosabb tesztjét is elhozhatja. Ugyanúgy, mint a magánnyugdíjpénztárak esetében a Fidesz itt is pontosan az ellenkezőjét teszi annak, mint amivel kampányolt. A Fidesznek itt nem működik az a mindent vivő aduja, hogy de ezt akarja a kétharmad, ezért választották meg őket. Mivel ennek pontosan az ellenkezője igaz.
Orbán, Góg és Demagóg igaz örököse, az önellentmondások mestere, hajléktalan-üldöző hadjáratával kapcsolatban fejtette ki épp a minap:
„Nem csak kisebbség, a többség is létezik, az ő véleményük is nyom a latba, ezért nemzeti konzultációt fogok indítani ... hogy kikérjem az emberek véleményét, hogy mit szeretnének ezzel a kérdéssel tenni.”
Csakhogy a tandíj kérdésében 2008-ban megtörtént a „nemzeti konzultáció”, mégpedig pont a Fidesz kezdeményezésére, csak épp nem kedélyes levelezgetés, hanem ügydöntő népszavazás formájában.
Mivel a Fidesz a legnyilvánvalóbban szembemegy egykori saját érveivel és állításaival, amelyeket könnyűszerrel lehet idézni (lásd pl. itt, itt vagy itt). A kérdés nem az, hogy megtörtént-e a szószegés és átverés. Hanem az, hogy a társadalom miként reagál minderre?
Az alap-, közép-, és felsőfokú oktatás előkészítetlen, szakmaiatlan felforgatása ugyanis szinte minden család életét közvetlenül érinti. És amennyiben sem a szülők, sem a diákok, sem a tanárok nem érzik úgy, hogy határozott fellépésre van szükség, azaz sztrájkra, demonstrációra, petícióra, a demokratikus nyomásgyakorlás minden lehetséges eszközének bevetésére, akkor a Fidesz elérte célját. Akkor a társadalom lemondott az önvédelemről, érdekérvényesítésről, bármiféle megrendelői szerepről a politika felé.
Ergo: tényleg bármit bárhogyan meg lehet tenni velünk. És meg is tesznek.
Pedig nagy tétekről van szó. Az oktatás ilyen jellegű átszervezése jelentősen gátolja a társadalmi mobilitást. Így egy lépéssel megint közelebb kerülünk az átjárhatatlan kasztokra épülő, szétszakadt dél-amerikai társadalmak modelljéhez. Kiegészítve egy keleti típusú diktatórikus hatalmi struktúrával, amely, mivel még EU-tagok vagyunk, persze inkább amolyan „irányított demokrácia”. (Lásd ehhez Matolcsy friss Kína-áhítatát.) Mindez igen kevesek számára jelent nyerő párosítást, ezért a választási szisztéma átszabása tulajdonképpen szükségszerű lépés a hatalom birtokosai számára. Az elitet természetesen a gazdaságilag szegregáló oktatásból kikerülő felső tízezer fogja adni, és így bezárul a kör. És ha már kialakult, akkor ez az önerősítő politikai-gazdasági helyzet nagyon nehezen számolható fel.
Kevesebb figyelmet kap, de a függési rendszer kiépítése az önkormányzatiság kivégzése, és a diákok röghöz kötése mellett intézményi szinten tovább fog erősödni a felsőoktatásban is:
„Átalakítják az egyetemek irányítási rendszerét is. A rektorok az egyetemek oktatási és tudományos életével kapcsolatos döntésekben lesznek illetékesek, az egyetemek gazdasági életével kapcsolatos irányítás azonban az egyetemi kancelláriák kezébe kerülnek. Ezek vezetőt az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzetgazdasági Minisztérium javaslatára a kormány nevezi ki.”
Ezzel az amúgy is legyengített egyetemi autonómia tulajdonképpen teljesen megszűnik, és az egyetemek vezetése közvetlenül állami irányítás alá kerül. Mivel mindenki tudja, hogy akinél a pénz, az rendeli a zenét. Azaz a tandíjhoz (amely pedig a saját bevétel miatt akár a gazdasági önállóság biztosítéka is lehetne), most ráadásul még nagyobb állami beavatkozás is párosul.
Mindent egybevetve ez a rendszer, 27 milliárd forintnyi spórolás okán, egyesíti az elképzelhető összes rossz tulajdonságot:
- Növeli a gazdasági (tulajdonképpen születési) alapú társadalmi különbségeket, amelyet az oktatásnak csökkentenie és nem növelnie kellene.
- Csökkenti a tudományos élet autonómiáját, még jobban kiszolgáltatva így azt a politikai, ideológia befolyásnak.
- A felsőoktatásban részt vevők számának visszaesése miatt csökken a magas hozzáadott értékű szellemi munka aránya. Azaz eltolódunk a fizikai, kétkezi, betanított munka és az alacsony képzettség és műveltség irányába (éppen, mint a vágyott keleten).
- Leáll a társadalmi mobilitás, kontraszelekció jön létre, egymással nem keveredő, öröklődő „kasztok” alakulnak ki.
Tehát elő a kartont, a seprűnyelet és a filcet! Mivel ez vár ránk, ha a szakmai szervezetek, szülők és diákok nem demonstrálnak, a tanárok nem sztrájkolnak, a rektorok továbbra is fülüket-farkukat behúzva próbálnak megúszni.
Gyávaság és butaság mostantól egyet jelent.
____________________________________________________
Az oktatással kapcsolatban lásd még az alábbi Pézma posztot: Haláltánc
Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!
Utolsó kommentek