A tandíj ügye a nyílt hazugság tetemrehívása. Úgy tűnik, ez lehet a Fidesz Sztálingrádja a cinikus politikai villámháborúban. De miért pont itt született meg az eddigi leghatározottabb ellenállás a mindent legázoló gőggel és agresszív ostobasággal szemben?
A szerdai diáktüntetés kezdetén a Műegyetem aulájában egy középiskolás srác, Ábrahám Máté kapta a legnagyobb tapsot. Azért is, mert pontosan érezte az alkalomhoz illő beszédmódot. És mert az egyik leginkább érintett réteget képviselte, melyet ellehetetlenít a tandíj. És nem utolsó sorban, mert felidézte a legszembetűnőbb ellentmondást: a lelkes fiatal forradalmár Viktorból hogyan lett elvtelen, hazug, protekcionista Orbán pápa.
(VIII. Orbán, 1568-1644, volt az utolsó olyan egyházfő, aki a Vatikánban átfogó gyakorlatként működtette a nepotizmust, rokonságának osztva a tisztségeket, háborúival és költekezéseivel hatalmas adósságot hagyott a kincstárra, elvtelenségére pedig mi sem volt jellemzőbb, mint hogy ha hatalmi érdekei úgy kívánták a 30 éves háborúban többször is a protestánsokat pártolta. Népszerűtlenségét jól mutatja, hogy halálakor a nép ledöntötte a Capitoliumon álló szobrát.)
A mindent behabzsoló fideszes kisgömböc ott számította el magát, hogy a hatalom nélküli diákok szinte egyetlen fegyvere az idealizmus és szolidaritás, azt pedig már nem érdemes letenni. Az őket még kilátástalanabb helyzetbe hozó intézkedések következtében nincs miért meghunyászkodniuk, hisz már csak a láncaikat veszíthetik.
A kormányzat Selmeczi Gabriella-szintű ráolvasásos debil kommunikációja, miszerint nincs is tandíj, sőt ez a nem létező tandíj, amely adóssá és röghöz kötötté teszi őket, csak még jobbá teszi az életüket, ebben a közegben nem hatásos. Ami nem is csoda, miután a kormány szemünk láttára "védte meg" zsarolásos einstanddal a magánynyugdíj pénztári befizetéseket, „felejtette el” bevezetni az egyéni nyugdíjszámlákat, ment ki a fejéből, hogy felállítsa az ügynökkérdést tisztába tévő Nemzeti Emlékezet Bizottságát, vagy épp teszi egyszerűbbé és boldogabbá a négyévenkénti választási regisztrációval a választásokat.
Ha ezek után Selmeczi, Kövér vagy Balog Zoltán értetlenkedik, hogy miért nem hiszik el a diákok, hogy ami van, az nincs, és megint csak nekik lesz jobb, akkor szimplán nem értik, hogy a kormány állandó eposzi jelzője, hogy "hazudós". Mégpedig gátlás és lelkiismeret furdalás nélkül. Pökhendin. Agresszívan. Bután. Átlátszóan. És folyamatosan. Állításaik egyetlen percig sem őrzik meg minőségüket, néhány kattintással kideríthető, hogy kizárólag manipulációs adalékanyagokból állnak. És azt is letagadják egy héten belül. Mindegy miről mit mondanak: nincs hitelük.
Valódi motivációikkal kapcsolatban sokkal árulkodóbb Kövér László és Gíró-Szász András reakciója, miszerint nem értik az egyetemistákat, hiszen a keretszámok megvágása őket nem érinti. Ez a reakció esszenciálisan mutatja a Fidesz-logikát:
Kikerüli a racionális érvelést, megpróbálja leegyszerűsíteni a kérdést egyetlen részlet kiemelésével. Megint csak átlátszóan manipulatívan és tévesen. A felsőoktatással kapcsolatos intézkedések ugyanis nagyon is érintik az egyetemi hallgatókat. Ilyenek a forráselvonások, a hallgatói szerződés röghöz kötő kitételei, az állam által kinevezni tervezett egyetemi komisszárok, amellyel egyértelműen megszüntetik az autonómiát. Azaz az egyetemi hallgatóknak saját érdekükben is vastagon van indokuk a tiltakozásra.
A kormány kommunikációja igyekszik megosztani, megalkuvó részérdekek mentén leszalámizni a tiltakozókat. Fontos, hogy a diákok ezt felismerjék és elutasítsák, hiszen külön-külön vagy egymás ellen fordítva pillanatok alatt elvéreznek. (Ebből a szempontból az sem árt, ha rajta tartják a szemüket a politikuskeltetőnek számító „hivatalos” érdekképviseleten, a HÖOK-on, amely tavalyi is puha volt, mint a vaj, és hajlamos lehet a különalkura. Nem szabad csak erre a szálra felfüggeszteniük az esetleges tárgyalásokat.)
De a legárulkodóbb, hogy a Fidesz számára teljességgel értelmezhetetlen a szolidaritás jelensége. Hogy vannak, akik nem kizárólag szűk hatalmi szempontok szerint szemlélik a világot. Talán ez mutatja legjobban a kormánypárt gyengeségét: a kíméletlen önzés, párbeszéd képtelenség és félelemkeltés megerősíti a hitet a szolidaritás erejében. Hatalmi gőgjükkel maguk építik fel és erősítik meg a saját ellenzéküket.
Ábrahám Máté jól mondta: az öreg, vak király fél tőlük, az egykori fiatalembertől, aki ő maga volt.
Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!
Utolsó kommentek