A tandíjjal kapcsolatos helyzet egyre inkább kezd hasonlítani a viccre, amikor egy ködös napon a kapitány észrevesz a hajója előtt egy közeledő fényfoltot, és felveszi vele a rádiókapcsolatot:

- Azonnal térjen ki észak felé 15 fokkal!

- Javaslom, hogy ön térjen ki dél felé 15 fokkal...

- Megismétlem, térjen ki észak felé 15 fokkal, máskülönben összeütközünk!

- Én nem tudok kitérni, térjen ki ön 15 fokkal....

- Én az amerikai haditengerészet tisztje, az amerikai flotta egyik legnagyobb csatahajójának kapitánya vagyok. Utoljára mondom: térjen ki!

- Én pedig a szolgálatos a világítótoronyban.

A tandíj-sztori politikai szempontból egyre inkább afféle példázattá válik, amiben a tandíj ügye és a felsőoktatás szakmai kérdései apropóként szolgálnak egy tágabb tanulsághoz.

A jelenlegi chicken game-ben Orbán gyorsnaszádja ugyanis most valami olyasmivel került szembe, amivel eddig nem találkozott: elérte a hétköznapi józan ész felszín fölé kibukkanó sziklaköves talapzatát.

A diákok ugyanis nem valami bonyolult, csalinkázó dolgot képviselnek, hanem végtelenül egyszerű, fundamentális szempontokat. Ilyeneket:

• Ha a Fidesz azért kampányolt 4 éve, hogy ne legyen tandíj, akkor tartsa be ígéretét és ne vezesse be.

• Ha mégis bevezeti, ne hazudja azt, hogy nem is vezeti be.

• Ha nem sokkal ezután azt hazudja, hogy mégse vezeti be, miközben mégis bevezeti, ne csodálkozzon, ha nem veszik komolyan.

Szintén a szimpla józan ész és és erkölcsi érzék ellen való, ha

• A diákokkal való egyeztetésnek hazudnak egy rémesen ciki PR-találkozót a kormánypárt ifjúsági szervezetével.

• Átfogó kérdések kapcsán értelmetlen 3-5 napos határidőkkel dobálóznak.

• Üres ígéreteket hangzanak el, amelyeket 24-48 órán belül megszegnek.

• Ha a kormány érdemi tárgyalás helyett a tiltakozókat megpróbálja lejáratni és megfenyegetni.

• Ha ez nem jön be, akkor jópofáskodással elütni a kérdést, egyszersmind politikai gyanúba keverni a diákokat.

Azaz ne hazudjanak nekik, hallgassák meg a véleményüket, és a kormányzat a kérdés súlyához és fontosságához méltóan, átgondoltan, szakmai alapon kezelje a helyzetet.

Mindezek nagyon egyszerű dolgok, bárki által átlátható baklövések. Ráadásul nincsen sajátos ideológiai töltésük, ami alapján politika szempontból védeni lehetne őket. Ezek az emberi kapcsolatok és gondolkodás legalapvetőbb elveit sértik.

Egy biztos: a NER politikai eszköztárának ilyen sűrűségű nyílt felvonultatása felér egy öngyilkossággal. A tandíj kérdése a kormány részéről emiatt kezd egyre inkább egyfajta orosz ruletthez hasonlítani. Azzal a különbséggel, hogy a Fidesz ahelyett, hogy sorban kivenné a tárból a saját egészségére káros skulókat, kamikáze elszántsággal éppenséggel egyre újabbakat tölt be. Ráadásul egyre gyorsabban és idegesebben.

A szokásos és az improvizált blöfföket ugyanis a diákok egyszerűen nem nyelik be, hanem lehívják őket, és mivel ezeknek nincs valóságfedezete, sorban ráégnek a kormányra. Így Orbán hiába tagadja le a nyilvánvalót, hogy nincs is tandíj. Állítja a talpáról a feje tetejére ugyanazt a rendszert: mondván, nincs keretszám, pontszám van, amely trükkről még a belső kormányzati források is kiszivárogtatták, hogy Orbán csak cinikus, időnyerő átverésként dobta be. Hiába ígéri meg a régi keretszámokat, miközben meghagyja a forráskivonást, átpasszolva a problémát az egyetemeknek. Hiába mondja, hogy minden teljesült, miközben két nap múlva bejelentik, hogy a közgazdászok, jogászok és még további 14 szak megy a levesbe. Hiába hallgatja el mindvégig az autonómia felszámolását.

Minden trükk napokon, olykor órákon belül bukik. De mi lehet az oka ennek a látványos bénázásnak? A szakmai kérdésekkel kapcsolatosan lásd az előző posztokat, most nézzük a kommunikációs zavarodottságot.

A Fidesz azért van igazán bajban, mert ehhez a szituációhoz, azaz a demokratikus párbeszédhez egyszerűen nincs cselekvési és kommunikációs terve. Mégpedig azért, mert bármiféle tárgyalást a gyengeség jelének tekint. Eddig nem is volt gond, az úthenger szinte ellenállás nélkül passzírozott a NER-be mindent: intézményt, demokráciát, alapjogot, gerincet.

A diák-téma azonban megakadt a kormány torkán, mégpedig azért, mert itt nem a szokásos ellenfelekkel találta szemben magát. A diákok dinamikusak, alkalmazkodóképesek, gyorsan tájékozódnak, következetesek, képesek az önszerveződésre, tapasztalatlanok, viszont politikailag nem korrumpálódtak, idealizmusuk miatt szolidárisak és zavarja őket a nyílt hazugság, ráadásul már nincs vesztenivalójuk sem. Azaz mindazzal rendelkeznek, amivel a Fidesz jelenleg nem.

Orbán ugyanis már jó ideje nem tanul, csak tanítani hajlandó. Már régóta nem vesz részt semmilyen nyílt, érvelő vitában. Ahhoz szokott, hogy kizárólag a parlamenti interpellációk során kell néhanap kérdésekre válaszolnia, amikor is pár csúsztatással, góbésággal és „elmúltnyócév”-vel letudja az egészet. Az egyéni indítványok, a vita eltörlése, a bármikor újramikrózható alkotmány és a hamarosan visszaálló háromhetenkénti ülés miatt a parlamentnek amúgy sincs jelentősége. Így aztán Orbán rutinszerűen kinyilatkoztat, előír, kijelent a saját pártjában, saját kormányában és saját országában. Ebből a kegyúri pozícióból pedig bármiféle valódi tárgyalás vagy egyeztetés visszalépés lenne.

Ennek elkerülésére szemmel láthatóan bármire inkább hajlandó. Ugyanis az ilyen egy központ köré épült és egzisztenciális függőségre alapozott hatalmat nem a meggyőződés, hanem az omnipotens hatalomtól/vezetőtől való félelem kötési energiája tartja egyben. Ha azonban a hatalom mindenhatóságának hitében hasadás következik be, az láncreakciót indíthat el. Abban a pillanatban, hogy a birodalom jövője nem látszik biztosítottnak, a hűség azonnal meginog, az egyes szereplők elkezdik menteni a saját bőrüket és megindulnak a vészkijáratok felé.

Éppen ezért Orbánnak gyorsan lépnie kell valamit, amivel tekintélyét is megőrzi és a tiltakozást is semlegesíti. De még mindig nem a racionális, érdemben tárgyalni hajlandó, korrekt figura jelmezét veszi elő, amivel pedig a legnagyobb nyereséget söpörhetné be, vagy legalábbis menteni tudná a károk egy részét.

Hazárdjátékosként még mindig inkább a teljes, megsemmisítő győzelemre hajt. És úgy tűnik, ehhez előhúzza az eddig csak ingujjból kikandikáló pártpolitikai adut. Azaz megpróbálja rátolni a megosztó pártpolitikai indulatokat a diáktüntetésre. A péntek reggeli Kossuth rádiós beszéd ennek egyértelmű jele. Azt sugallja, hogy a diákok valójában csak az ellenzék által mozgatott és kihasznált bábok, és az egész hátterében a hiénaként vihogó MSZP és persze vélhetően maga Belzebúb, Fletó mancsa motoz. Azaz megpróbálja ezzel a gyanúkeltéssel a jól ismert „menny és pokol harca” politikai terepasztalra vinni az ügyet, hogy be lehessen vetni a már ismert forgatókönyveket. A tét: így próbálni meg csorbítani a tiltakozások hitelességét, amely téren jelenleg az össze-vissza hazudozó kormány áll vesztésre.

Mindez, talán mondani sem kell, ritka gusztustalan politikai pedofília. Ennek felhozásához Orbánnak már eléggé a kondér szurtos aljára kellett kotornia, ami növekvő pánikra utal.

És megint túl átlátszó. Különösen, mivel bár a pecsenyeszagot érző ellenzéki politikusok fel-feltűntek a rendezvényeken, a diákok mindannyiszor látványosan elzavarták mind a balosokat, mind a jobbosokat, visszautasítva, hogy a pártok saját céljaikra használják az ügyüket. Ide tartozik a Jobbikos jelképek becsempészésnek kísérlete, vagy a DK-s Vadai Ágnes erőszakos ügyvédkölcsönző akciója a hídfoglaló diákok bekísérésekor. Valamint ide sorolható az MSZP röplapos rátelepülési kísérlete is az ügyre, sör-virsli helyett ingyen szendvics-ücsi kombót ígérve (mondja, kedves Szanyi kapitány, maga tényleg ennyire süsü?).

Ha Orbán ezekkel a dörgölőzni szándékozó külső pártakciókkal próbálja kabátlopási ügybe keverni a diákokat, azzal megint csak magát járatja le.

Úgy tűnik, kormányzati oldalon még nem érett meg annak a felismerése, hogy a jelen esetben példamutatóan tiszta és nyílt kommunikációt képviselő világítótorony nem arra való, hogy a teljes tűzerőt bevetve, bármi erővel megsemmisítsék. Épp ellenkezőleg: segít elkerülni a veszélyt és megtalálni az utat. A kormány vagy felfogja ezt, vagy zátonyra fut.

(Gyűjtőknek az egyik legviccesebb és -részletesebb jenkik vs spanyolok verzió:)

Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!