Áder János bajban van. Az ízig-vérig pártemberből lett köztársasági elnök dilemmája bizony nem kicsiny. Ő is pontosan tudja: ha a pártrobotok hétfőn megszavazzák, úgy a negyedik alkotmánymódosítási csomaggal olyasvalamit kellene aláírnia, amellyel államfőként kivégzi a már most is ezer sebből vérző alkotmányos rendet. És igen, így az ő szignója fog majd virítani a harmadik köztársaság halotti bizonyítványán. Márpedig sejthetően nem lesz mindig narancsszínű a világ.
Hogy ne legyen kétsége, a párttársak már megüzenték: nincs választása, kötelező aláírnia – de nem kell aggódnia a gyilkosság miatt, hiszen parancsra teszi.
Áder János valószínűleg kinevette volna azt, aki '89-ben azt mondja neki, a haverok egyszer majd arra fogják utasítani, hogy írja alá a magyar demokrácia halálos ítéletét. Persze akkor még ilyesmiket mondott: „Fontos lenne, hogy az állampolgár is kezdeményezhessen vizsgálatot az alkotmánybíróságnál. Bíró ne lehessen politikai párt tagja.”
Állampolgár már egy ideje ugye éppen a Fidesznek köszönhetően nem kezdeményezhet vizsgálatot, és már csak egy aláírásába kerül, hogy az Alkotmánybíróság maga is végképp bohóctruppá váljon. A bírókat felügyelő gazdabíró pedig párttársa felesége lett.
Eh, fiatalság, bolondság!
Tavaly szeptemberben az ENSZ közgyűlése előtt Áder még így büszkélkedett az általa Európa legmodernebbnek és legfiatalabbnak nevezett alkotmányával:
“Európa legfiatalabb alkotmánya magában foglalja az emberi jogok európai kartájának szinte minden elemét, a fékek és ellensúlyok 1990-ben kiépített jogállami intézményeit. Új elemként pedig alkotmányos – jogállami – korlátokat állít a közpénzek felelőtlen elköltése, az államadósság mértéktelen növelése elé. Magyarország új alkotmánya alkotmányos garanciát ad a nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítésére és a nemzetközi jog általánosan ismert szabályainak betartására.”
Persze a magán- és pártérdekek mentén sebtében összegórt Alaptörvényre mindez már akkor sem volt igaz. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ekkora már nagyjából lezajlott a demokratikus intézmények szétverése és elfoglalása. Áder már ekkor is a Fideszes halottak könyvét, egy holt lelkek által skribált, semmilyen megerősítéssel nem rendelkező kísértetalkotmányt próbált elevennek és modernnek beállítani.
Akkor talán még azt gondolta: meg lehet úszni ennyivel, hiszen lehetett volna sokkal rosszabb is. Azután lett. Mégpedig sokkal rosszabb. A vendetta-alapú kormányzás újabb és újabb módosításai olyan szörnyszülöttet hoztak létre, amelyben a demokrácia és jogállamiság önmaga ellentétébe fordult. Ahol az alkotmány funkciója immár nem az, hogy az állampolgárt védje a hatalom túlkapásaitól, hanem hogy a hatalomnak biztosítson jogokat az állampolgárral szemben. A polgári szabadságjogok biztosítéka helyett a jogkorlátozás hatalmi eszközévé vált. Az egypárti Alaptörvény végtére nem lett más, mint alkotmányellenes intézkedések folyvást újrakavart emésztőgödre.
Persze valószínűleg ő is sejtette, hogy ha felültetik a szippantós kocsi volánjához, akkor nem maradhat tiszta a cipője. Most pedig eljött az idő, és Áder János bajban van. Tudja jól, ha aláírja ezt a feudális förmedvényt, talán kap egy haveri barackot a főnöktől. De nincs több dicsekvés az ENSZ-ben. Nem nézhet ezután egykori brüsszeli kollégái szemébe. Sem a magyar állampolgárokéba. És többé tükörbe se nagyon.
Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!
Utolsó kommentek