Kedves János,

hát túl vagyunk ezen is. Nem lett belőled megtért Mária Magdolna, némi elvonó után csak prosti maradtál. Valószínűleg sokan figyeltük szomorúan ezt a sarokra való visszaállást, amikor a pápaválasztásba szendvicselve Urbi et orbi bejelentetted, hogy nem vagy te se fék se ellensúly. Csuklóból aláírsz, mert úgymond azzal véded legjobban a demokráciát, ha megszünteted. Ez csak világos.

Megbuktál, mint a köztársaság első számú polgára. A folyamat során többször is lett volna lehetőséged érdemben megszólalni, mint a törvényesség felvigyázója, de egyetlen egyszer sem tetted. Legfőbb közjogi méltóságként és a demokrácia őreként egy szavad sem volt a hatalommegosztás elvének megsemmisítéséről, az Alkotmánybíróság és saját államfői szereped kivégzéséről. Úgy tettél, mintha nem is Magyarország államfője, hanem tényleg csak egy szomorú csornai horgász lennél, akire rászólt az erősebb bátyja, és most szót fogad. Eltűnt az a villanásnyira felbukkant független figura, aki decemberben még kisiklatta a hibbant választási regisztrációt. Most ugyanabból a típusú agyfaszból egy fél tucatot úgy írsz alá, akár egy edzésben lévő Schmitt Pál.

Mindezt bejelentő rövid beszéded is csupán szomorúan gyáva mosakodás lett.

„Tettem ezt annak érdekében, hogy elnöki eskümmel összhangban döntésemben egyetlen cél vezéreljen: az alkotmányos rend és a nemzet egységének képviselete” – mondtad. Lehet, hogy neked nem tűnt fel, de párttársaid éppen az alkotmányos rendet vágták partiba, és nyomtak vele egy durva gangbanget, amikor az AB által alkotmányellenesnek ítélt szabályokat pakoltak az Alaptörvénybe. Nevetséges nemzeti egységről beszélni, amikor az Alaptörvénynek nevezett viccfüzetben emberek tízezreit bélyegzik meg és teszik másodrangú állampolgárrá, megfosztva őket emberi méltóságuktól vagy épp a szabad helyváltoztatás jogától. Mint ahogy nem volt egyetlen szavad a szólásszabadságot és a szabad választásokat korlátozó részek ellen sem. Mindezekről kussoltál mint a kisangyal.

Csak a mentségedre szolgáló részt idézted, amely szerint csak egy súlytalan pincsikutya vagy, akinek nincs választása, bekötött szemmel alá kell írnia amit eléraknak.

Nem, kedves János. Lett volna választásod. Több is:

Például, ha már aláírsz, akkor nem hárítod, hanem vállalod ennek felelősségét. Külön kitérve arra, hogy ez nem egy almás pite recept, hanem az állam berendezkedését gyökeresen megváltoztató aktus, és ezt te szentesíted. Ha a karrier-politikus mellett maradt benned valami a demokratából, akkor az álsemlegesség helyett a köztársaság íze miatt, mutathattál volna akár némi kételyt, aggodalmat, felelősségérzetet is.

Megtehetted volna azt is, hogy továbbolvasol, és nem ugrod át a saját Alaptörvényetek 9. cikkelyét, mely szerint a feladatod, sőt, kötelességed az „őrködés az államszervezet demokratikus működése felett”. Számodra ez lenne az őrködés, kedves János? Egy félszeg: „há’ most micsinájjak, azt mondták, hogy muszáj” mosakodás? Ráadásul éppen itt kellett neked a jogállami keretek fontosságát emlegetni, amelyeket kéjjel és röhögve rúgtak fel éppen ebben a zagyvalatban is a haverek?! Azt üzened nekünk, hogy ne a demokratikus alapelveket, hanem ezt az alkotmánynak hazudott jogfosztó maffia-terrort tartsuk tiszteletben? Ezt a pártérdekből és kicsinyes bosszúból született, egyéni módosítókkal körbetrükközött, soha senkivel nem egyeztetett vezéri naplót tekintsük alapvetésnek?

Ugye nem akarsz minket teljesen hülyének nézni, kedves János?! Ehhez képest a lecserélt, sztálininak nevezett alkotmány egy gleccser-tisztaságú mestermű.

Kedves János, mégis mire emlékeztet téged az, hogy az ilyen módon és tartalommal létrejött paragrafus-kupacot a kormány meg sem próbálja népszavazással legitimáltatni? Ehelyett kényszerrel erőltetné a társadalomra, miközben elsöpör az útból mindenkit, aki kritikát fogalmazhatna meg vele kapcsolatban?

Mondd, amikor te a mindezzel kapcsolatban felhozott aggályokat és tiltakozást békétlen „hangoskodásnak” titulálod, nem jut eszedbe az idő, amikor Grósz Károly mondta ugyanezt rólatok? Hogy hangoskodásotokkal zavarjátok az alkotmányos rendet, a párt és a nemzet egységét? Persze Kádárnak és Grósznak is volt hozzád hasonló embere, csak akkor azt az Elnöki Tanács elnökének nevezték, és úgy hívták, hogy Losonczi Pál, Németh Károly meg Straub F. Brúnó.

Nem, nem sokat mond a nevük a mai embereknek, mivel éppen olyan, Kádár kezére húzott kesztyűbábok voltak, mint amilyen éppen most te is lettél. Jelentőség, súly és jellem nélkül kiszolgálták a rendszert. Bármit is kért tőlük. Mi mást is tehettek volna, nem igaz? A hangoskodók pórul járnak, és ki szeretne pórul járni, ha lehet az Elnöki Tanács elnöke is? Mégis volt, aki inkább a hangoskodást és a demokrácia melletti kiállást választotta. Akkor.

Ahogy akkoriban nekik és neked, úgy most is több választásod volt. Igen, a 9. cikkely alapján kérhettél volna alkotmányossági kontrollt. Akár a Velencei Bizottság állásfoglalását az EU-s és nemzetközi joggal való összhang érdekében. Ami most amúgy is megtörténik majd, jóval kínosabb körülmények között.

És igen, kedves János, ha mégis kételyed támadt, hárítás és mentegetőzés helyett akár le is mondhattál volna. Megmenthettél volna egy kis darabot a nevedből és arcodból, hátha később még szükséged lesz rá. (Ezzel kapcsolatban esetleg kérdezd meg Kövér Lászlót, milyen érzés persona non gratanak lenni az Azeri legelőkön túli világban.)

És nem, egyszerűen nem hivatkozhatsz a 20 éves alkotmánybírósági gyakorlatra egy olyan módosításcsomag kapcsán, amely éppen lenullázza és széttapossa ezt a gyakorlatot: „Ez az egyetlen alkotmányos választásom, amely összhangban van eskümmel, a fennálló törvényes rendelkezésekkel és az Alkotmánybíróság 20 év alatt meghozott határozataival.” Nem lehet egyszerre erre hivatkozni és aláírni. Nem adhatod oda a pennád és maradhatsz szűz egyszerre.

Mint sokan közülünk, te sem születtél hősnek. De tisztességes ettől még maradhattál volna. Kaptál rá egy esélyt, hogy példát mutass. Hogy más jusson eszünkbe a politikusról, mint hogy csupán egy pártérdekek nevében hazudozó, sunyi és gyáva zoknibáb. Itt volt az esély, hogy példát mutass: nem a pártod, hanem a nemzeted és a szabadság az első. Mert nem a párttársak szavazata, vagy a szilveszteri pezsgő-speech tesz államelnökké valakit, hanem a kiállás a köztársaság és a demokrácia értékei mellett. Kedves János, több választási lehetőséged volt a gyávaságon kívül.

Megmérettél és könnyűnek találtattál.

Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!