A Kard blog hívta fel a figyelmem erre a linkre, miszerint 3 nap emlékezete eltűnt a miniszterelnök Facebook oldaláról („Megállt az idő, ó kárhozat...”). És tényleg. Csütörtök óta töröltek minden posztot és hozzászólást. Ám mint Bulgakov is írja: kéziratok nem égnek el. A Google cache megőrizte ezeket a huncutul tajtékos napokat, és így nyerhetünk némi bepillantást abba, hogyan működik a lelkiismereti tisztogatás a királyi tudatalattiban. 

Ami miatt érdemes elolvasni az időlyukba zuhant részeket, az leginkább a fideszes kisszavazók frusztráltsága, akik azzal szembesülnek, hogy bizony őket ugyanúgy az út mellett hagyják, legyenek bármilyen szorgalmasak és polgáriak. A szavazatukat zsebre rakják, de egyszerűen nem tényezők az oligarcha- és cimbi-pókerben.

A kormány nem az érdekükben, hanem éppúgy ellenükre hozza a döntéseit, mintha exkommunikált bűnös komcsik lennének. Hinnének, de nincs miben. Kipottyantak az időből, az udvari intrika összecsap a fejük fölött. Hiába vallanak hűséget Caludiusnak, az új királynak, hunynak szemet a főkamarás, Polonius praktikái fölött, rá kell ébredniük, hogy feláldozható kis gyalogok, akik így is úgy is zsákban végzik: 

„Előre bocsátom maximális tiszteletem az öné.

Elkötelezett jobboldali szavazó vagyok, hittem önökben mindig, de a trafiktörvényben szerintem óriási hibát követtek el.
Egy vesztes pályázó vagyok, ez ugyan nem fog eltántorítani a jobboldaltól, csak szeretném ha közvetlenül tudna meg dolgokat, erről a dologról.
Szóval, nem tudom elképzelni, hogy nem valami trükk van a nyertességben, mert most újra olvastam a pályázatomat és biztos vagyok benne a városban nem adtak be jobbat és azok nyertek akik nem is tudják hol nyitnak és én aki saját üzlettel rendelkezik, és a város legfrekventáltabb helyén van nem nyertem.
A leghosszabb nyitva tartást napi 16 órát és még szombaton is meg vasárnap délig írtam a pályázatba. Tudomásul veszem, nem háborgok nem szaladgálok sehova, de ha ön elfogja olvasni csak azt szerettem volna ha elsőkézből értesülne. A városunkban az alpolgármester 3-at is nyert és a 3.- ra még nincs is meg az üzlete.
Elnézést a zavarásért nem kérek semmit csak jó ha tisztán az állampolgártól értesül arról mi történik az országban.” 

Tom Stoppard zseniális darabjában, ahol a dán királyfi helyett a két csetlő-botló lúzer udvaronc lesz a tragikomikus hős, Rosencrantz és Guildenstern, önfeladásukban már saját nevükre és múltjukra sem sem emlékeznek. Próbálnak hát az negedelmességben kapaszkodót találni: „Küldettek értünk”. Szlalomoznának a lejtőn, hátha célba érnek de az egyre meredekebb és jegesebb, és a valóság előbb-utóbb csontjukat töri. Az értetlen és szomorú trafikkárosult is csak egy haverkodó barackot kap: 

„Negatív az élethez való hozzáállása Valéria! Ön nem vesztes, csak ezen a pályázaton nem nyert. Gondolom a múlt héten a lottón sem nyert, így beírhatna felháborodva akár Fortuna facebook oldalára is!” 

Tényleg mintha a kelepcében vergődő két szerencsétlent hallanánk szabódni: 

„GUILDENSTERN
Szerencse sipkáján bojt nem vagyunk. 

HAMLET
Se talpak a cipőin? 

ROSENCRANTZ
Az se, fönség. 

HAMLET
Úgy hát valahol az öle körül tanyáztok, azaz kegyei kellő közepén? 

GUILDENSTERN
Bizony, csak úgy evickelünk mi. 

HAMLET
A szerencse titkos részein? Ó, igaz: hiszen rima.” 

Rosencrantz és Guildenstern tragédiája, hogy a bordéllyá, majd végül mészárszékké változó udvarban nincs esélyük jól dönteni. A vérgőzös belharcok közepette úgy párolog el identitásuk, mint harmatcsepp a pokolban. Menekülnének, de nincs hova, az egyik fél kihasználja, a másik árulásuk miatt elpusztítja őket. Nyúlnának egy-egy kéz után, de éppen ezek fogják megölni őket. 

Akik támogató kisemberként hittek az udvari igazságszolgáltatás eljövetelében, mostanra ugyanúgy áldozattá váltak. Épp úgy kifosztottak, eszköztelenek és névtelenek lettek mint a vesztesnek gondoltak, és mivel még vékonyka hangjukat is eltüntették a közösségi audienciáról, szinte nyomtalanok is.

A kétharmadból a darab végére alig maradt győztes, és szinte csak egy biztos: Rosencrantz és Guildenstern halott.

Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!