Az autoriter rendszerek esetében mindig van egy pont, amikor az őrület fényt kap és kirajzolódik a rendszer csontváza. Ez sokszor nem nagy dolog. Jelenleg százmilliárdok ellopása hétköznapi tapasztalat, ami nyom nélkül süllyed el a közöny mocsarában.

 A korrupció rutinművelete mellett sokkal nagyobbat szólt a BKK e-jegyének sérülékenységére figyelmet felhívó tinédzser esete, aki köszönet és jutalom helyett feljelentést és éjszakai rendőri előállítást kapott. Az eset annyira tiszta, egyszerű és átlátható, hogy még félreérteni sem lehet. A libabőrös pitiánerség mellett pedig minden elemében tökéletes közéleti szimbólum.

 Mert miről is van szó? A hivatal létrehoz egy slendrián módon összecsapott rendszert, telis-tele kapitális hibákkal, szánalmas végrehajtással, ezáltal veszélyeztetve a közérdeket. A közérdekért aggódó állampolgár jószándékúan jelzi a fennálló hiányosságokat és veszélyforrásokat. Mire az állam először tagad, majd minden rendelkezésére álló adminisztrációs eszközzel lesújt a veszélyes hibák feltárójára, őt magát vádolva meg veszélyeztetéssel.

 A BKK libabőrösen buggyant kommunikációja, az indokolatlan és túldimenzionált hatósági fellépés teljes mértékben modellezi a közéleti tapasztalatot. A hatalom miközben hibát hibára halmoz, egyirányú módon lefelé kommunikál, mindenben paranoiás módon ellenséget lát, ha nem lát, akkor teremt, és nem ismer semmilyen kommunikációs formát az erőszakon kívül. Bár a BKK bősz egyetértése mellett a feljelentést a T-System tette, és ezért azt gondolhatnánk, ez egy piaci cég lépése. A T jelenlegi vezérigazgatója azonban ezt a tempót nem a versenyszférában szedte fel, ahol éppen az ellenkezője dívik ennek a kommunikációs stílusnak, hanem olyan helyeken szocializálódott vezetővé mint a Szerencsejáték Zrt, Magyar Posta, MOL, OTP, a jelenkori magyar feudalizmus emblematikus képviselőinél.

 Egy segítőkész, jószándékú tinédzser vagy a korrupcióra, hatalmi visszaélésre, elesettekre figyelmet felhívó civil szervezetek jelenleg ugyanazon kategóriába esnek: a hibák és visszaélések felmutatásával támadják a rezsimet, amit a hatalom nem hagyhat megtorlatlanul.

 Teheti, hisz jelenleg nincs érvényes társadalmi szerződés, nincs népképviselet, sem párbeszéd. Következmény hiányában nincsen betartandó minimum. A jelenlegi hatalom megszünteti minden általa elérhető platformon a számonkérhetőség, a vita, de akár csak a puszta tájékozódás lehetőségét is. Kisajátítja a frekcvenciákat, strómanjain keresztül felvásárolja a nem kormánykonform médiumokat, betiltja a politikai plakátokat, a hatalom gyakorlóit nem szólíthatják meg az újságírók, törvényileg nehezítik a közérdekű adatokhoz való hozzáférést, nem vállalnak nyilvános vitát, meggátolnak minden érdemleges népszavazási kezdeményezést, az ügyészség nem nyomoz kirívó korrupció esetén sem, a felügyelettel megbízott hivatalok nem felügyelnek.

 Ha valaki megpróbálja megkerülni ezt a hatalom védelmére szolgáló sokrétegű szigetelést, és akár a legkisebb dologra is rámutat, ami hátrányosan érinti a köz érdekét, az azonnal a rendszer ellenségévé válik, hiszen szándékosan semmibe vette a távoltartására létrehozott intézményi hálót.

 A programozó srác esete azt jelzi, hogy nem csupán alapvető reflexszé vált a tükrök összetörése, de a politikai szereplők után ez a logika lenyúl egészen a kisember szintjére, felmorzsol bárkit, aki a köz érdekében szeretne tenni valamit. Horváth Andrást, aki fényt derített a NAV-on belüli milliárdos csalásokra, feljelentik, meghurcolják. Az egészségügy katasztrofális helyzetére figyelmet felhívó Sándor Máriát szintén. Az elesettekkel, rászorulókkal, jogfosztottakkal foglalkozó civil szervezetekre külön utasítással maga a miniszterelnök küldi rá a hatóságokat (amit persze sunyi módon letagad), Móra Veronikát az Ökotárs vezetőjét bilincsben viszik el a rendőrök az irodájából. Az utóbbi időben már tüntetésen részt vevő egyszerű fiatalokhoz szállnak ki a rendőrök éjszaka, és viszik be őket “elbeszélgetni”. Egyre kevesebb elég ahhoz, hogy beinduljon a vegzatúra. Jelenleg az is elég, ha segíteni szeretnél.

 Az üzenet pedig mindannyiszor ugyanaz:

Ne ártsd magad közügyekbe! Ne kíváncsiskodj! Lapíts, húzd meg magad! Ne buzgálkodj!

Ne érdekeljen, ha szétrohad körülötted az egészségügy, ha az adóhivatal maga fedezi az adócsalásokat, ha a kormány belerúg a kiszolgáltatottakba. Ne érdekeljen, hogy könnyűszerrel ellophatják az adataidat, hogy pofonegyszerűen megkárosíthatnak a hamisítók. Ne érdekeljen, hogy hiába nő a hivatali korrupció, nem nyomoznak egyetlen politikus után sem. Ne érdekeljen miért épít a kormány méregdrága hitelből atomerőművet, amikor rohamosan zuhan a megújuló energia ára. Ne érdekeljen, miért kerül egy sportesemény megrendezése idehaza ötször annyiba, mint bárhol máshol a világon. Ne érdekeljen miért újíttatunk fel 40 éves rom-metrókat, ahelyett, hogy kevesebből újakat vásárolnánk. Ne érdekeljen, miért kergetik el Magyarország legszínvonalasabb felsőoktatási intézményét. Ne érdekeljen miért nem szavazhatsz egyetlen téged érintő fontos kérdésről sem.

 Ne érdekeljen, mert úgysem kapsz rá választ! Viszont, ha megkérdezed, ellenség vagy. Kimehet érted éjszaka a rendőrség, vagy bilincsben visznek el az irodádból. Nem újítják meg az iskolaigazgatói vagy tanári szerződésedet. Csak. Mert érdekelt valami, ami (újra) nem tartozik rád.

 Ha a BKK megköszönte volna a srác észrevételét, és biztosít mindenkit, hogy kijavítják a hibát, azzal olyan üzenetet küldött volna, hogy valamilyen módon ez a rendszer hozzánk is tartozik. Közünk van hozzá. Hogy ez a dolog értünk van, és ők felelősek azért, hogy a mi hasznunkra jól működjön. Ha pedig ez az illúzió elharapózik, annak nehezen belátható következménye lehet. Felismerhetjük ezt az elvet más projektek, intézmények esetében is. Ilyen veszélyt pedig egyetlen rezsim sem engedhet meg magának.

 Kérdés, mégis milyen rendszer az, amelyet jószándékkal és igazsággal lehet meghackelni?