HTML

Pézsma

Az átlag-magyarnak eddig csupán a különböző fokozatú diktatórikus hatalomgyakorlás verzióiba volt alkalma belekóstolni. Idehaza a demokráciáról nincs és tulajdonképpen sosem volt személyes tapasztalat. A kitűzendő cél éppen ezért nem a demokrácia-kísérlet feladása, hanem éppen ellenkezőleg: az elkezdése kell hogy legyen. Ha mailt küldenél: pezsmablog@gmail.com

Bejegyzések

Pézsma a Facebookon

Utolsó kommentek

  • Pézsma: Uraim, el tetszenek passzolgatni a probléma mellett. Nem az a kérdés, hogy Oroszország és az USA védi-e az érdekeit a régióban. Nyilvánvalóan védik a saját bejáratott eszközeikkel. Bulgária példája ... (2015.01.02. 23:29) Szófia-expressz
  • belepo: @maxval bircaman szerkesztő: Köszönöm. (2015.01.02. 19:06) Szófia-expressz
  • koala kóla: - Finnország: orosz atomerőmü - Olaszország, Szlovénia: pro déli áramlat - Németország: Putyin új páncélótójának fejlesztése A németek talán nem fogják hagyni hoyg az USA az EU kárára kalandozzo... (2015.01.02. 18:41) Szófia-expressz
  • Ј.László: @maxval bircaman szerkesztő: Én ennyit tudok. "Négy év alatt háborúvá érett az oszét-grúz viszály Dél-Oszétia már azelőtt kiszakadt Grúziából, hogy az függetlenné vált volna. 1992-re orosz támog... (2015.01.02. 18:32) Szófia-expressz
  • maxval bircaman felelős szerkesztő: @belepo: Ami a palagázat illeti, a bolgárok 90 %-a ellenzi a kitermelést. Amikor a kormány kimondta a tilalmat, az ÖSSZES akkori parlamenti párt támogatta ezt. Ma is, a 8 parlamenti párt között 1... (2015.01.02. 18:08) Szófia-expressz
  • Utolsó 20

Friss topikok

  • Pézsma: Uraim, el tetszenek passzolgatni a probléma mellett. Nem az a kérdés, hogy Oroszország és az USA v... (2015.01.02. 23:29) Szófia-expressz
  • Pézsma: @ern0: Igen, azt hiszem, ezzel most túl nagyot mertek álmodni :) (2014.12.11. 19:41) A hatalom-teszt
  • peterirrrr: Igazából én sokszor elgondolkoztam azon, hogy érdemes-e folytatni idehaza, vagy mondjuk meg lehetn... (2014.02.17. 12:59) Most menjek vagy maradjak?!
  • Chiro71: @Herbert Norman Schwarzkopf, Jr.: Hát... Könnyen meglehet, hogy rámegy erre a választás. (2014.01.26. 21:16) Oroszországból szeretettel
  • Pézsma: @Danubium: Kedves Danubium, igen, Habermast is(!) érdemes olvasni. Meg mást is. Sajátos lenne épp... (2014.01.21. 13:07) A gyűlölet karbantartása

Címkék

Szófia-expressz

2015.01.02. 03:39 Pézsma

Ha valakinek bármi kétsége lenne afelől, hogy vajon Putyin válogat-e az eszközökben, kihasználja-e egy másik állammal szemben szerzett zsarolási potenciálját, annak érdemes elolvasnia a fordulatos bulgár-orosz tangó sztoriját.

putin2.jpg

A bulgáriai példa egy az egyben követi a magyar mintát: gázvezeték, atomerőmű, zsarolás, korrupció, mutyi. A bulgárok végül sok kavarás után, EU-USA ráhatásra kifaroltak az orosz maci segge alól. Ahova mi ugye épp most igyekszünk befarolni. Nálunk a korrupció-zsarolás-mutyi kombó beválni látszik. A lépéshátrányba került Putyin, hogy megtarthassa világpolitikai súlyát, az EU és a NATO belső gyengítéséhez nem habozik bármilyen eszközt bevetni. és a szabad, biankó felhasználású  tőke után kapkodó Orbán tálcán kínálja ehhez a lehetőséget.

Mégpedig annyira látványosan, hogy valószínűsíthető: az előkészítés nélkül, röptében kötött és titkossá tett, a kiszivárgott részletek szerint döbbenetesen előnytelen és függést okozó paksi szerződést Orbán már nem egyszerűen a rendszerének fenntartásához szükséges finanszírozási kényszerből kötötte. Nem kizárható, hogy Orbán már kényszer és zsarolás hatására cselekszik, és így javarészt kényszerpályán mozog. Kizárólag ez magyarázhatja, hogy még akkor is erőltetett menetben tolja az ország szempontjából öngyilkos paksi megállapodást, amikor az ajnározott orosz modell épp nagy robajjal roskad egy halom csőddé, amit Putyin egyre hangosabb háborús retorikával próbál ellensúlyozni. Mindez minimum újbóli megfontolást és kivárást kellene, hogy előidézzen, nem erőltetett menetet az egyre baljósabb házasság felé.

Valami itt nagyon bűzlik: 1 év alatt óriást fordult a kocka, gyökeresen megváltoztak a körülmények, és így az eleve rossz szerződés vészjóslóvá alakult. Alku és újratervezés helyett mégis tart a csörtetés tovább a romokon. Orbán Viktor ezzel egyértelműen nem a magyar érdekek szerint cselekszik. Függő, megzsarolt szereplők működnek így. Ha az még nem is látszik tisztán, mi okozza a zsarolható állapotot, az események mechanikájára és az eszközökre következtethetünk Bulgária példája alapján.

Amit nem szabad szem elől tévesztenünk: a Magyarország biztonsági érdekeit veszélyeztető, több évtizedes kiszolgáltatottságot előidéző paksi szerződés nem egyszerűen egy téves döntés vagy rossz biznisz, amivel egy sarokba szorított ember próbálja menteni magát és hatalmát.

Ez hazaárulás!


Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!

 

22 komment

A hatalom-teszt

2014.12.08. 21:09 Pézsma

pee.jpgTöbben találgatják, mi értelme, hogy a Fidesz teljes mellszélességgel kiáll a társadalom újabb védtelenjeinek, ezúttal a gyerekeknek nyílt és általános megalázása, azaz a Kocsis Máté féle hagymázas “drogszűrés” ötlete mellett. Rogán azt sem felejtette el hozzátenni, hogy ő a minél átlalánosabb gyakorlatot pártolja, és a kiskorúakat mindeképpen pipettavégen akarja látni.

Szily odanyilatkozik, hogy ez terelés.

Török Gábor meg is dícséri a Fideszt az ötletes tábormegtartási stratégiáért.

Van még váratlanul megrökönyödő KDNP-s (Good morning!)

És persze a csapágyas megbízhatósággal bólintó frakció, amely rendben valónak találja, hogy megalázással  “védjék” a gyereket.

Pénz, szakmai érv, józan ész természetesen nem számít: évi 50 milliárd, kivitelezhetetlen, értelmetlen, semmiben nem segít, cserébe árt.

Persze terelés is mindez, amíg drog a vezérszó, nem a korrupció, addig szüret. Majd a vezér nagylelkű lesz. Vagy valami.

De van itt más is. Amellett, hogy fokozhatalanul bizarr képet sugall, hogy az iskolákban rendőrre és drogtesztre van pénz, míg krétára, logopédusra és fűtésre nincs, van egy fontos hiba a "drogszűrős" javaslatban, ami miatt ezzel a fidesz lábon lövi magát. Mégpedig az, hogy gyereke nem csak libsiknek, romáknak, zsidóknak, buziknak, balosoknak, fogyatékosoknak, drogosoknak, újságíróknak, bántalmazottaknak, bölcsészeknek, mélyszegénységben élőknek, azaz a “söpredéknek” van, akikkel bármit meg lehet tenni, mert megérdemlik és mert gyurcsány.

A gyerek ennél elterjedtebb fenomén, és bizony okozhat néhány kínos pillanatot, amikor a miséről hazaérve a budai kislány megkérdezi konzervatív, mélykeresztény szüleit, hogy miért kell évi rendszerességgel mások előtt pisilést bemutatnia.

A szülőknek plusz pechjük van, ha hittanon a csemete vette már a Máté evangéliumát, mert abban pl. ilyenek vannak: “De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.”

Nehéz elképzelni olyan fidesz-háztartást, ahol a “drogosok” gyűlölete elég erős lenne ahhoz, hogy megérje a saját gyerekük megalázását is, és hatna az az érv, hogy ha nincs ínyükre ez a gyerekükön végzett procedúra, akkor ők bizony támogatják a drogokat

Miért fontos akkor a fidesznek mégis szügyig belegázolni mások, sőt mások védtelen gyerekeinek legintimebb szférájába?

Talán mert mindez nem a drog, hanem a hatalom tesztjéről szól. Hogy eléggé megtört-e már a társadalom, elég porhanyós és kenhető-e. Ne legyen tévedés, ez a javaslat, amellyel bármiféle vád vagy alapos ok nélkül akarnak embereket kötelező orvosi vizsgálatra kényszeríteni azzal egyenértékű, mintha mindenkinél kötelező évi házkutatást tartanának. Csak úgy. Védelmi és megelőző céllal.

Aki hagyja hogy vele vagy gyerekével ezt megtegyék, azzal bármit meg lehet tenni. Nincs korlát és nincs határ, nincs saját tér, nincs méltóság, a személyiség nem védhető, már gyerekként megszokod, hogy kiterítenek úgyis. A kádár-kor a sorkatonaságot és az abortusz-bizottságokat használta erre: a sorsod és tested állami tulajdon és csak feltételesen vagy szabadlábon.

Amikor a hatalom egyre többet megtehet egyre többet meg is akar tenni, szüksége van a kontroll ízére, hogy valódinak érezhesse magát. A másokra pisálás hatalom-drogjának tesztjéről Orwell így ír az 1984-ben:

“A valódi hatalom, a hatalom, amelyért éjjel-nappal küzdenünk kell, nem a dolgok, hanem az emberek fölötti hatalom. - Szünetet tartott, és egy pillanatra ismét olyan arcot vágott, mint a tanító, aki valamelyik sokat ígérő növendékét faggatja:

- Hogyan érvényesíti a hatalmát egyik ember a másik fölött, Winston?

Winston elgondolkodott.

- Úgy, hogy szenvedést okoz neki - felelte.

- Helyes. Úgy, hogy szenvedést okoz neki. Az engedelmesség nem elég. Amíg nem szenved, hogyan lehetne bizonyos az ember afelől, hogy az illető az ő akaratának engedelmeskedik, s nem a sajátjának? A hatalom a fájdalom és a megalázkodás előidézésében rejlik. A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk. A haladás a mi világunkban a több fájdalom felé való haladás. A régi civilizációk azt állították magukról, hogy a szeretetre és igazságra épültek. A miénk a gyűlöletre épül. A mi világunkban nem lesznek más érzelmek, csak a félelem, a düh, a diadalmaskodás és a megalázkodás.

...

De mindig meglesz - ezt ne felejtsd el, Winston - a hatalom mámora, amely állandóan növekedni fog, és egyre kifinomultabbá válik. S mindig, minden pillanatban meglesz a győzelem izgalma, az az érzés, hogy ellenségen taposunk, aki tehetetlen. Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos.

Abbahagyta, mintha azt várná, hogy Winston megszólaljon. Winston megpróbált még kisebbre zsugorodni az ágyon. O’Brien folytatta:

- S ne felejtsd el, hogy örökké így lesz. Taposnivaló arc mindig lesz. Eretnek, a társadalom ellensége, akit újra meg újra le lehet győzni és meg lehet alázni, mindig lesz.

Mindig kell hogy legyen kényünkre-kedvünkre kiszolgáltatott elhajló, aki üvölt a fájdalomtól, megtörik, megalázkodik, s végül tökéletes bűnbánatban, önmagától kigyógyulva, önszántából a lábaink előtt csúszkál. Ezt a világot készítjük mi, Winston. A vég nélküli győzelmek, az egyre újabb diadalok világát: a hatalom húrjának vég nélküli feszítését. Feltételezem, hogy kezded már felfogni, milyen lesz ez a világ. Végül is azonban nemcsak hogy meg fogod érteni, el is fogod fogadni, szívesen fogod látni, részévé fogsz válni ennek a világnak.”


Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!

 

2 komment

Oroszországból szeretettel

2014.01.20. 16:51 Chigavera

putyin03.jpgEgyre kínosabb, hogy szegény Orbán mennyire egyoldalúan szerelmes az ázsiai verőlegényekbe. Hiába hízelkedik, visz nekik baltás ajándékot, jelentkezik önként gyarmatnak, ezek a kemény, tetovált nepperek folyamatosan kiröhögik és csicskáztatják.

Múlt csütörtökön az új-barát oroszok hozták fel példának, hogy az EU csak fogja be a polgárjogi lepénylesőt, mert lám, milyen egy ergya, feketeseggű például már ez a Magyarország abban a híres Európában. Az orosz külügyminisztérium simán odanyilatkozott, hogy Putyinföld ezerszer jobb ennél a jogtipró, korrupt nácoid putrinál.

„A 153 oldalas jelentésből kibontakozó kép alapján az EU országai tele vannak nácikkal és idegengyűlölőkkel, az uniós polgárok pedig, ha éppen nem náculnak vagy idegengyűlölnek, akkor homoszexuális propagandát terjesztenek.
Az előbbiben komoly szerep jut egy kis országnak Európa szívében. Egy országnak, ami a minap pár évtizedre eladósította magát Oroszországnak, egy atomerőműért cserébe.
Magyarországnak.”

És aztán szépen ráolvassák a teljes NER-t Orbán fejére.

Ouch..! Ez fájhatott. Miután Európa megszólta, Ázsia kicikizi. Hát ez a hála, cserébe, hogy fő kommunista-faló Viktor király egy volt KGB-főtiszttel látta jónak összekötni az országa sorsát? Hát már a baráti diktátorokban sem lehet megbízni? Tényleg a Szíriuszig kell menni, hogy rokonlélekre találjunk?! Brühühü...

Orbán lassan tanulja meg, hogy a rablók között nincs barátság. A nagy kokivezér, saller-cézár úgy ténfereg a tajgán, mint egy cigirágós, filctoll-tetkós műmájer a kikötői kocsmában. Hiába próbál bandázni a sittes csávókkal, feszegeti egér-izmait, próbálja koppintani a stílusukat, kiröhögik és seggberúgják. Hisz csak egy megalázkodó, pucér-seggű hülyegyerek, akinek se lövése, se földgáz-fingja nincs semmihez. Attól, hogy otthon hőscincérkedik és móresre tanítja a tücsköket, még egy röhejes kis mitugrász marad, aki a farkasok bundájába próbál kapaszkodni.

És pont ennyire is becsülik, ha úgy adódik: egy lekezelő vakarintásnyira.

De én bízom benne, hogy Orbán szokásos keménységével kiáll az oroszokkal szemben, és megvédi az összes tündérországi vívmányt! Úgy, de úgy beolvas az oroszoknak a kapott alaptalan kritikáért és megalázásért, hogy ahhoz képest a Barrosónak, Redingnek, Tavaresnek meg német gyerektévének küldött hősies dörgedelmek, mind elhaványulnak a francba. Ezt nem hagyhatjuk! Nem, nem, soha! Mert mi bátrak és büszkék vagyunk, mint egy lapító tehénlepény az árokparton!

Alig várom! Immár negyedik napja. 

 

Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!

 

91 komment · 1 trackback

Rosencrantz és Guildenstern

2013.05.19. 15:49 Pézsma

After-meeting-Hamlet-rosencrantz-and-guildenstern-are-dead-15206683-450-336.jpgA Kard blog hívta fel a figyelmem erre a linkre, miszerint 3 nap emlékezete eltűnt a miniszterelnök Facebook oldaláról („Megállt az idő, ó kárhozat...”). És tényleg. Csütörtök óta töröltek minden posztot és hozzászólást. Ám mint Bulgakov is írja: kéziratok nem égnek el. A Google cache megőrizte ezeket a huncutul tajtékos napokat, és így nyerhetünk némi bepillantást abba, hogyan működik a lelkiismereti tisztogatás a királyi tudatalattiban. 

Ami miatt érdemes elolvasni az időlyukba zuhant részeket, az leginkább a fideszes kisszavazók frusztráltsága, akik azzal szembesülnek, hogy bizony őket ugyanúgy az út mellett hagyják, legyenek bármilyen szorgalmasak és polgáriak. A szavazatukat zsebre rakják, de egyszerűen nem tényezők az oligarcha- és cimbi-pókerben.

A kormány nem az érdekükben, hanem éppúgy ellenükre hozza a döntéseit, mintha exkommunikált bűnös komcsik lennének. Hinnének, de nincs miben. Kipottyantak az időből, az udvari intrika összecsap a fejük fölött. Hiába vallanak hűséget Caludiusnak, az új királynak, hunynak szemet a főkamarás, Polonius praktikái fölött, rá kell ébredniük, hogy feláldozható kis gyalogok, akik így is úgy is zsákban végzik: 

„Előre bocsátom maximális tiszteletem az öné.

Elkötelezett jobboldali szavazó vagyok, hittem önökben mindig, de a trafiktörvényben szerintem óriási hibát követtek el.
Egy vesztes pályázó vagyok, ez ugyan nem fog eltántorítani a jobboldaltól, csak szeretném ha közvetlenül tudna meg dolgokat, erről a dologról.
Szóval, nem tudom elképzelni, hogy nem valami trükk van a nyertességben, mert most újra olvastam a pályázatomat és biztos vagyok benne a városban nem adtak be jobbat és azok nyertek akik nem is tudják hol nyitnak és én aki saját üzlettel rendelkezik, és a város legfrekventáltabb helyén van nem nyertem.
A leghosszabb nyitva tartást napi 16 órát és még szombaton is meg vasárnap délig írtam a pályázatba. Tudomásul veszem, nem háborgok nem szaladgálok sehova, de ha ön elfogja olvasni csak azt szerettem volna ha elsőkézből értesülne. A városunkban az alpolgármester 3-at is nyert és a 3.- ra még nincs is meg az üzlete.
Elnézést a zavarásért nem kérek semmit csak jó ha tisztán az állampolgártól értesül arról mi történik az országban.” 

Tom Stoppard zseniális darabjában, ahol a dán királyfi helyett a két csetlő-botló lúzer udvaronc lesz a tragikomikus hős, Rosencrantz és Guildenstern, önfeladásukban már saját nevükre és múltjukra sem sem emlékeznek. Próbálnak hát az negedelmességben kapaszkodót találni: „Küldettek értünk”. Szlalomoznának a lejtőn, hátha célba érnek de az egyre meredekebb és jegesebb, és a valóság előbb-utóbb csontjukat töri. Az értetlen és szomorú trafikkárosult is csak egy haverkodó barackot kap: 

„Negatív az élethez való hozzáállása Valéria! Ön nem vesztes, csak ezen a pályázaton nem nyert. Gondolom a múlt héten a lottón sem nyert, így beírhatna felháborodva akár Fortuna facebook oldalára is!” 

Tényleg mintha a kelepcében vergődő két szerencsétlent hallanánk szabódni: 

„GUILDENSTERN
Szerencse sipkáján bojt nem vagyunk. 

HAMLET
Se talpak a cipőin? 

ROSENCRANTZ
Az se, fönség. 

HAMLET
Úgy hát valahol az öle körül tanyáztok, azaz kegyei kellő közepén? 

GUILDENSTERN
Bizony, csak úgy evickelünk mi. 

HAMLET
A szerencse titkos részein? Ó, igaz: hiszen rima.” 

Rosencrantz és Guildenstern tragédiája, hogy a bordéllyá, majd végül mészárszékké változó udvarban nincs esélyük jól dönteni. A vérgőzös belharcok közepette úgy párolog el identitásuk, mint harmatcsepp a pokolban. Menekülnének, de nincs hova, az egyik fél kihasználja, a másik árulásuk miatt elpusztítja őket. Nyúlnának egy-egy kéz után, de éppen ezek fogják megölni őket. 

Akik támogató kisemberként hittek az udvari igazságszolgáltatás eljövetelében, mostanra ugyanúgy áldozattá váltak. Épp úgy kifosztottak, eszköztelenek és névtelenek lettek mint a vesztesnek gondoltak, és mivel még vékonyka hangjukat is eltüntették a közösségi audienciáról, szinte nyomtalanok is.

A kétharmadból a darab végére alig maradt győztes, és szinte csak egy biztos: Rosencrantz és Guildenstern halott.

Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!

 

22 komment

Rokoni szálak

2013.05.13. 20:47 Chigavera

Orbán Viktor robbantott finneknél tett látogatásán: "Tény, nem pedig vélekedés kérdése, hogy a finn és a magyar nyelv rokonságban állnak – mondta finn látogatásán a magyar miniszterelnök."

sztalin.jpgBe kell vallanom, most azért én is megnyugodtam kicsit. Képzelem, a finneknek is mekkora kő esett le szívükről még ott a helyszínen.

Igen, végre kitehetjük a pontot, Orbán végre eldöntötte ezt a kérdést is. Azt mondjuk nem tudom, miért hagyta ilyen sokáig bizonytalanságban a nyelvészeket, de eddig biztos nem ért rá foglalkozni a témával. Most viszont, hogy a Felcsút feljutott az NB I-be, volt egy szabad vasárnapja, és végre dönthetett ebben is. Azért, hogy legyen egyeztetés, gondolom gyorsan körbetelefonálta a fontosabb embereket (pártigazgató, frakcióvezető, valamint Selmeczi és Szijjártó), és mivel még Lázár Jani se mondott mást, meg is volt a döntés. Csak a döglődő nyugaton húzzák-halasztják az ilyen ügyeket, a forradalom, gyors, határozott döntéseket követel, nem liberális szakmázást meg szájtépést. Igazmondó szájával kijelentette tehát, hogy a két nyelv rokonsága történelmi tény.

Nem is tom, Miniszterelnök úr, most hogy így közeledik a nyár, és remélhetően még több lesz a szabadideje, esetleg hallhatnánk a véleményét a húrelméletről is? És tessék mondani, a Higgs bozon az már tény? Mikor tetszik bejelenteni a CERN-ben, hogy mi az igazság ez ügyben? Valamit esetleg a hunokról is? Hogy akkor most hova tegyük Attilát meg a székelyek Csaba királyfit? Elég csak egy mozdulat, vagy bólintás, tényleg!

Én egyébként most az Akadémia helyében sűrű pánikba esnék, mert érezhetően meg vannak számlálva a perceik. Elég egy gyors egyéni módosító, általános vita a büfében, és délutánra már meg is szavazták, hogy az MTA-t átszervezik a Miniszterelnökségi hivatal egy alosztályává. És hiába volt a nyalizás az utcanevekkel: az elnök Rogán Antal, helyettese Selmeczi Gabriella 9+3 évre, kész-pasz.

Nem tudom, szeretett vezérünknek van-e fogalma arról, hogy politikusként ki lépett fel utoljára döntőbíróként efféle tudományos, nyelvészeti kérdésekben? Bizony nem más, mint a hasonlóan széles tájékozottságú polihisztor, Joszif Visszarionovics Sztálin. Egy régóta húzódó, a romantikus marristák és történeti nyelvészek közötti vitát döntött el e lángelméjű férfiú, egyszerűen megírva egy cikkben az igazságot. Szerencsére a bajszos vezér épp úgy eltrafálta a tudományosan alátámaszthatóbb verziót, mint Viktorunk a finn-sumér örökrangadó esetén, és így legalább a történeti nyelvészek nem kötöttek ki a Gulágon (megtévedt lingvistákat ugyanúgy lágerbe zártak akkoriban, mint bárki mást). És persze ugyanolyan inkompetens, dilettáns tök volt a témához, mint a mi jobbhátvédünk.

Orbán tehát nagy elődök nyomába lép, amikor kompetenciáját új területekre terjeszti ki, és politikusként tudományos kérdésekről tesz nyilatkozatokat. Kezdő még, de nagy eredményeket várunk tőle!

orban_finn.png


Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!

 

13 komment

Születésnapotokra

2013.03.29. 18:49 Chigavera

gyertya.jpgMeglepően nagy a szülinapi tolongás a 25.-et titokban ünneplő Fidesz körül. Megemlékező cikkek, holnapi népi zarándoklat a kegyhelyhez. Maguk a szervezők pedig kádár-kori hagyományőrző játékkal kedveskedtek az állampolgároknak. Felelevenítették az „ellenzékbegyűjtősdi” nevű fogócskát, amelyben a hatalom egyenruhába öltözött macskái adott jeles nap előtt összefogdossák az ellenzéki egereket, hogy kicsit elbeszélgessenek velük a házban. Gyors sorsolást követően a Fidesz lett a fogó, a Hahások az egerek, és hogy teljes legyen az illúzió: idézés nélkül kora reggel ütöttek rajta a tizenéveseken, hogy ki az ágyból, megyünk rabosításra, ujjlenyomat, fénykép, beszélgetés, a hatalom látni kíván!

Hej, micsoda elégtétel lehet a volt kollegistáknak Grósz-álarcban ráküldeni a belügyet a jelen kollegistáira: „Ajándék, mellyel meglepem...”

- Na, megcsináltuk, fiúk?
- Meg, főnök, király vagy!
- 25 szutykos, rakkolós, pofázós, kordonbontós, menetelős kurva év, de megvan! Elértem, amit Magyarországon ember érhet el: enyém a foci és a politika!
- Zseni vagy, főnök!

Mondd, Viktor, létezhet ennél szebb ajándék? Hisz végre tiéd Kádár öregkori, összehugyozott mackónadrágja: a kontraszelektált „élcsapat”, a hű nyugdíjas-gyalogság, a lerongyolt gazdaság, a komisszárokkal megrakott, engedelmes kultúrpolitika, a dicsőséget doromboló házimédia, az állami lakájapparátus, a marionett-parlament, a kirohadt egészségügy, a fásult egyenoktatás, a menekülő értelmiség, a dühös fiatalság. Ez mind a tiéd! Micsoda nap!

Nem, nem pusztán te tetted ilyen széppé, ennyire nem vagy ügyes fiú, sokan, sokféleképpen alakították még ilyenné az elmúlt években. De a műre a koronát kétségkívül te tetted fel: te tűzhetted ki a gyertyákat és gyújthattad meg a csillagszórót: ez a posztkommunista romhalmaz a jubileumra tied lett egészen!

Hadjárata végén Nagy Sándor végigtekintett birodalmán, és sírva fakadt, mert nem maradt meghódítandó föld.

Mondd, most mi lesz veled, ó, Nagy Király?!


Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!

 

88 komment · 1 trackback

Péntek Robinsonja

2013.03.22. 23:31 Pézsma

A mai pénteki Orbán Rádió is egészen frenetikusra sikerült. Nem csak azt tudtuk meg, hogy aki autópályázik, annak sorsa a katasztrófavédelem helyett isten kezében van, és egy aláírásgyűjtés felér egy népszavazással. De emellett a német gyerekhíradó lightosan Magyarország-kritikus betétjére is érkezett vezéri reakció, mégpedig példásan demokratikus probléma-megoldási javaslattal:

„Sajnálom a német gyerekeket. Magyarországon ez elképzelhetetlen lenne, hogy hazugságokat és valótlan tényeket gyermekműsorrá alakítsanak. Ha ez előfordulna a magyar televízióban, itt mindenki repülne. Egyetlen perc alatt. Ugyanis a gyerekek nem arra valók, hogy mindenféle politikai agymosásnak vessük őket alá.”

Nézzük a szörnyű agymosást:

Ebben az egy percben ilyen idehaza sosem tapasztalt elképesztőségek szerepelnek, hogy pl. „Sok magyarnak nem tetszik az ország új alkotmánya", vagy „A kormány azt szeretné elérni, hogy az emberek az újságokban, rádióban, tévében csak jó híreket kapjanak róluk.”

Amellett, hogy van egy olyan érzésem, hogy a német gyerekek mindezt annyira azért nem sajnálják, Orbánnak tulajdonképpen igaza van. Ha a független magyar köztévében valaki ilyesmit merne csinálni, az még aznap repülne. Kevesebb szakértelemért is kirugdossák arrafelé a dolgozót. 

Érdekes a „politikai agymosás” említése is, szinte látjuk a tenyerüket dörzsölő szakállas liberális bácsikat, amint kényszervetítéseket tartanak a kis német EU-jugend palántáknak. Kár, hogy idehaza éppen most vezetik be a kötelező egyentantervet, amelyből viszont valahogy kifelejtették a polgári szabadságjogok történetét, viszont új elemként bekerült pár light-fasiszta figura. Arról nem beszélve, hogy idehaza épp az MTVA kulturális főtanácsadója tűnik agymosott rasszistának

Amellett,. hogy érthetelen, miért kapkod a külügyminisztériumi és miniszterlenöki sas ilyen legyek után, nem  könnyű elvonatkoztatni a miniszterelnök úr sajátos szerepfelfogásától sem. Hogy kell elképzelnünk azt, hogy „Ha ez előfordulna a magyar televízióban, itt mindenki repülne. Egyetlen perc alatt”? Ki és miért repülne? Ki repítene kicsodát? Intézkedni tetszene? Sk? Mi is szerepelt a gyerekhíradóban?

Az mindenestre bebizonyosodott, hogy a hazai közmédiában pl. kormányfényező hírhamisításért nem reptetés jár, hanem előléptetés, a nemszeretem arcokat is csak szándék kérdése kiretusálni a híradásból, és mondjuk a tényérzékeny közszolgálati híradó nem megy a szomszédba egy jó kis trollkodó köcsögözésért sem.

Persze sejthető, hogy Orbán ezt amolyan kormányzati legényesnek, hetyke vagizásnak szánta, mintha megmutatná, hogyan tud két ujjal fütyülni, vagy hegyeset pökni: „Ha én ilyet látok, mindenkit kirúgok a pityókásba, vazzeg!” És erre a böllenkedésre nem csak hogy van igény idehaza, de az is egyértelmű, hogy ez Orbán komfort-zónája. Ez köszön vissza minden alkotmánymódosításból, kül- és belföldi reakcióra adott diplomácia sallerkedésből is. Ez Orbán utazósebessége, üzemi hőmérséklete, és igyekszik minden helyzetet erre a formátumra konvertálni. A köcsög EU el akarja venni a mozgásterét (pedig ennél nagyobb mozgástere errefelé Ferenc József óta talán nem volt még senkinek), elő hát a kokifegyvert! Az alattomos Alkotmánybíróság gáncsolná lendületét: visszakézből máris zúg a maflás az öreg, láncos batmaneknek! A Hahások bejöttek a kertbe és nem ették a naccsága vaníliás karikáját? Nosza kifüstöljük őket a saját odújukból!

Ezek a germánok pedig még mindig azt hiszik, a tévéjükben arról animálnak, amiről akarnak, pedig a magyar kormány már többször cáfolta ezeket a vádakat! Hát Szájer belemondta a csőbe Amerikában is a minap, hogy a megszüntetéssel bővítették az Alkotmánybíróság jogkörét, és a korlátozással valójában kiterjesztették a szólásszabadságot. Hát hogy nem lehet ezt érteni, he?!

Most itt tartunk, Orbán hosszú út után meglelte hazáját: övé a föld, ameddig a szem ellát, saját ízlésére rendezte be a kunyhót, és a kézhez szoktatott népet is szorgalommal oktatja kedves szokásaira. Már talán csak azt nem érti, hogy miért kerüli el mégis minden hajó kurva nagy ívben az ő összkomfortos kis szigetét.

robinson_crusoe1.jpg

___________________________________________________________

UPDATE: 

Visszaszóltak Orbánnak az agymosással vádolt német gyerekhíradósok.

Az ARD német közszolgálati műsorszolgáltató tagesschau.de című hírportálján megjelent cikkében van néhány egészen sajátos információ is:

„a kormány aktívan próbálja meg befolyásolni a külföldi újságírók munkáját is (...) a magyar nagykövetek állítólag beavatkoznak a kellemetlen hírek esetében, a németországi magyar lobbiszövetségek pedig nyomást helyeznek a műsorszolgáltatók vezetőire. A lap szerint a magyar hatóságok az ORF budapesti tudósítójának privát levelei közül párat "elfogtak", "nyilvánvalóan célzottan".”


Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!

 

6 komment

Kutyákból szalonna

2013.03.21. 18:14 Chigavera

szaniszlotancsics.jpgA kortárs abszurd népszínház „Szomorú Szaniszló” című kacagtató rémbohózatának fordulatait valószínűleg még sokáig fogjuk idézni. Legyen azonban bármennyire sírva röhögős, ennek a kispolgári vérkabarénak a legfontosabb tanulsága nem az, hogy üdvös-e, ha az állam kitüntet egy médiában induló mentális paraolimpikont. A sokkal alapvetőbb kérdés, hogy tüntessen-e ki az állam egyáltalán bármilyen újságírót?

Az hogy a szabadságharc alkalmából most egy rasszista paranoidot ért utol az elismerés, egyáltalán nem működési hiba. Egyszerűen csak a megszakítatlanul velünk élő Kádár-kor logikájának csupasz bizonyítéka. Amikor az állam adja az újságíró-elismerést, az kábé olyan, mint amikor a szultán kiosztja az „Év férfija” díjat a háremére vigyázó eunuchok legjobbjainak.

Rendes újságírónak nem amiatt kell aggódnia és felháborodnia, hogy lehúzzák egy ilyen listáról, hanem attól kell félnie, hogy felkerül rá. Bármelyik rendszerben. Akik pedig most visszaadták a Táncsics-díjukat, azoknak bizony el sem kellett volna fogadniuk azt.

Az újságíró munkája elismerését ugyanis nem várhatja és nem is fogadhatja el a politikától. Már amennyiben az ethoszához az angolszász „watchdog”, azaz „őrkutya” felfogás áll közelebb. Nem pedig a keleti „élenjáró udvari propagandista” betűszomorító médialakáj életpálya-modellje.

A watchdog-modellben a nyilvánosság ellensúlyt képez a hatalommal szemben. Figyeli a hatalommal felruházottak kezét, hogy nem csalnak-e. És ugatni kezd, ha azt látja, hogy azok visszaélnek hatalmukkal, belenyúlnak a közösbe vagy rosszban sántikálnak. Ebben a modellben a jól teljesítő újságíró az olvasóval van, az ő érdekeit védi. Egyrészt morális okból, mert azt látja helyesnek, ha a szabadságát házát védi, amely saját működésének is alapja. Másrészt társadalmi okból, mert ezt várja tőle az olvasó, aki a nyilvánosságtól elfogulatlan, objektív tájékoztatást és vészjelző rendszert vár, hogy állampolgárként tények alapján, tájékozottan tudjon dönteni. Harmadrészt pedig gazdasági okból, mert nyugaton a sajtót jobbára nem az állam, hanem az olvasó tartja el, ami a függetlenségének nagyon fontos összetevője. Ahol pedig megjelenik benne az állam pénze, azt igyekeznek minél inkább elszigetelni a politikai befolyástól. Ezért lehet működőképes, minőségi és jobbára pártatlan például a mintaadó állami BBC.

Természetesen ez a minőségi sajtó ideálképe, és még a legjobbak esetében sem működik általánosan és evidensen. Viszont ez az elvárt norma, szakmailag az ehhez közelítő teljesítményt ismerik el, és magától értetődő, hogy bérfirkászoknak, ámokfutó rasszistáknak vagy mikrofonállványoknak nem adnak Pulitzer-díjat.

Mint ahogy ennek a képletnek az is része, hogy az igazán kemény játékosok, mint pl. egyes buldog-szívósságú oknyomozók, vagy éppen az illegalitásba jócskán átcsúszó, kormányzati piszkos ügyeket leleplező Wikileaks-gerillák sokkal inkább számíthatnak a hatalom bosszújára és üldözésére, mintsem buksisimogató dicséretére.

pulitzer-prize.jpgVagy esetleg el tudjuk azt képzelni, hogy lemondása előtt a Függetlenség napján Nixon még kitünteti egy csokinyuszival Bob Woodwardot és Carl Bernsteint a Watergate-ügy kapcsán nyújtott kiváló munkájukért? Vagy hogy mondjuk Gyurcsány Ferenc díjat ad át Bodoky Tamásnak a rendőri túlkapásokról szóló tényfeltáró anyagért? Esetleg Schnitt Pál kitünteti a HVG-t igazságkereső szorgalmáért?

Nyugaton ezért a kitüntetés egyrészt a sajtó iránti nagyobb bizalom révén, másrészt civil és szakmai oldalról érkezik. Mivel ez így természetes: azok jutalmaznak, akiket a sajtó szolgál.

No persze Keleten is azok jutalmaznak, akiket a sajtó szolgál. Csak itt éppen fordított a felállás. Errefelé nem az állampolgárok közössége, hanem a hatalom a megrendelő. A sajtó döntő része önkéntesen, kényszerből vagy gazdaságilag függ a hatalomtól. Tőle kapja forrásait, hirdetéseit, megrendeléseit, és persze díjait is. A polgárok az adóforintjaikból finanszírozott közmédiával kapcsolatban tulajdonképpen semmilyen módon nem tudják érvényesíteni civil érdekeiket. Ez a csata a TV és rádió 90-es évekbeli politikai bekebelezésével eldőlt: a hatalom esélyt sem adott a törvényileg és gazdaságilag független közmédia létrejöttének. A BBC vagy TV5-típusú független, minőségi közszolgálati média helyett a közmédiából nálunk szimpla politikai bordély lett, egyre tehetségtelenebb kurvákkal.

De az elvileg államon túli sajtó sincs sokkal jobb állapotban. A legtöbb esetben pontosan ismertek a politikai megrendelő-finanszírozók. Csoda hát, hogy ezek a „szabad” és „független” sajtótermékek nem az állampolgárok, hanem az őket eltartó gazda kegyeit keresik? Az olvasó választási lehetősége így jobbára abban áll, hogy kiválaszthatja, milyen típusú elfogultságra és politikai szolgálatra kíváncsi. Valódi újságírást pedig egyre kevesebbet kap.

Bár a helyzet idehaza elég súlyos, tegyük hozzá, hogy a hatalom példaképének választott Kínában vagy Oroszországban előrébb tartanak. Ha valaki ott watchdogot akar játszani, azt fedetten vagy nyíltan egyszerűen összeverik, kivégzik, börtönbe vagy munkatáborba küldik. Bőven van tehát még hova zuhanni, amiként a nemzetközileg mért sajtószabadsági mutatónk sajnos egy ideje már valóban csökkenőben is van.

táncsics.jpg

Nézhetjük akárhogy, a hatalom által jogilag és gazdaságilag ellenőrzött média-környezetben ilyen díjat kapni nem elismerés, hanem bélyeg. A watchdog megfelelője itthon az ölben tartott, kézhez szoktatott harci pincsi, aki csóválja a farkát a gazdinak, boldogan visszahozza botot, annak megy neki, akire uszítják, és ha mindent jól csinált, kap egy kis simit, tortát, egy darabot a fontosság érzetéből, vagy éppen díjat. Bárki meggyőződhet erről, ha végignézi a hazai rezsimek kitüntetési gyakorlatát, és a hozzá rendelt teljesítményt.

A hatalom a kutyakiképző módszereket persze az elmúlt időszakban fokozatosan továbbfejlesztette. Egypárti médiatanáccsal, gumiszabályokkal, blogerek feljelentésével. Alig pár hete pedig az alkotmány már nem is a szólásszabadságot védi, hanem éppen a szubjektív alapú cenzúra lehetőségének teremt alapot.

Táncsics-díj politikustól? Ugyan már! Táncsics munkájának díja az egykori rezsimtől a sajtóvétségért kiszabott börtönbüntetés volt, a nép által adományozott elismerése pedig a fogságból való kiszabadítása.

Nem visszaadni kell, ha valakinek van ilyen izéje, egyszerűen csak vágja a kukába!


Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!

 

33 komment

Hóhányók

2013.03.20. 11:09 Pézsma

hó1.jpgMárcius 15. idén egészen másról szólt, mint azt bárki csak sejtette volna. Összehasonlító tömegméricskélés, beszédek és politikus-spotting helyett az ország útjai napokra sarkvidéki túlélőgyakorlat helyszínévé változtak. A nemzeti összefogás absztrakt ideája hirtelen átvérzett a valóságba: az ítéletidő ünnepi frázisok helyett cselekvést követelt.

És aki egy hóba vágott lyukba szorulva éjszaka az utolsó deciliter benzint füstöli el, annak igen konkrét és határozott elképzelése lesz a katasztrófavédelem fontosságáról, valamint állam és polgára közti viszonyról. Egy rakás jogfilozófiai finomság jelentőségét veszti, és a bajba jutottat egyetlen dolog érdekli: számíthat-e segítségre, működni fog-e az a gépezet, amelynek baj esetén működnie kell? Kinek, mikor és mennyire lesz fontos, hogy megmozdítsa érte a seggét? Mellédumálás, magyarázkodás, bénázás nem ér pontot.

Ez az élmény pont elég közvetlen és csontreszelő ahhoz, hogy az érintett ne fogadja el a máskor oly olcsón felhordott felületkezelő hazudozást. És igen, kijózanító, amikor nem a láthatatlanná üldözött hajléktalant, lesajnált bántalmazott nőt, és naplopónak bélyegzett csóró diákot, hanem a „teljes jogú” római polgárt kapja telibe az állam közönye és kontársága. A saját élmény kritikussá tesz: vajon tényleg itt hagynak az út szélén a hidegben és sötétben megfagyni? Hát nem látják, hogy baj van? Miért nem csinál valaki valamit?

Ilyenkor hirtelen más fénytörésbe kerül a mindaddig távolról látott és esetleg elnézett sunyiság, hazugság és hóhányás. Egy fagyos igluvá vált kocsiban kisgyerekkel, nagyszülővel töltött 20-30 órás etap után a kincstári csúsztatás és önünneplés bejáratott rituáléja most valószínűleg sokak számára új színezetet kapott.

Ennek a március 15-nek két fontos tanulsága volt. Az egyik, hogy a társadalmi szolidaritás igenis létezik. A másik, hogy a kormányzat a több évtizedes hagyományhoz hűen, egyszerűen képtelen bármiféle önvizsgálatra.


Hótalpra magyar!

hó2.jpg

A civil társadalmat vagy 60 éve minden eddigi szocialista és kvázi-szocialista (mint pl. a mostani) kormányzat tűzzel-vassal pusztította. Hatalmi szándékaiknak megfelelően a hazai összeszerelésű rezsimek a legkülönfélébb módon próbálták – legtöbbször sikerrel – egymás ellen fordítani a társadalom tagjait, hogy semmi ne zavarja a hatalmi monopólium élvezetét. Ehhez épp úgy megfeleltek a valós érdekellentétek, mint mesterségesen szított konfliktusok: feudális kasztosítás, fajgyűlölet, osztályellentét, inter/nacionalista uszulás, mikor mi volt könnyebb. A saját tábor és szűk érdekközösség gyűlölettel való egyben tartása egyszerűbb és kényelmesebb eszköz volt, mint az összefogás munkásabb és macerásabb programja.

Mégis egy-egy villanásra, mint 48-ban, 56-ban vagy 89-ben, a szabadság közös ügye létrehozta a szolidaritást, megmutatta, hogy létezhet egyéni érdeken túlmutató közös alap. Létezhet olyan közös cél, amiért együtt mozdul a nemes és a paraszt, a munkás és a mérnök, a jobbos és a balos. Ezek a forradalmak ha végső céljukat nem is érték el, éppen emiatt nem is buktak el: időről időre megmutatták, hogy még képesek vagyunk erre az önkéntes közösségre. És ez erőt és hitet adott a következő generációknak.

A mostani esemény is azt mutatta meg, hogy hiába minden habzó szájú ellenségképző manipuláció, a mocsaras felszín alatt nem szűnt meg a civil alap. Az emberiesség, önzetlenség, humánum talapzata még mindig ott van a mélyben. Március 14-16 között rengeteg magánember mozdult meg, hogy segítsen a bajba jutottakon vontatással, étellel-itallal, szállással, információval. És ami a legtanulságosabb volt, hogy a civil segítők milyen találékonysággal és hatékonysággal tudták megszervezni ezt a segítséget. Az érdemi információ-áramlás szinte teljes mértékben nekik volt köszönhető. Miközben például a hivatali beteg mamut másfél nap alatt egyetlen semmire sem jó sms-t tudott elküldeni tájékoztatásként, addig a kis rádióadók, facebook-oldalak, magánemberek által instant beüzemelt kollaboratív Google-térkép folyamatos friss információkkal szolgáltak, és hatékonyan látták el a közvetítő szerepet a segítséget kérők és nyújtók között. Ez a spontán közösségi összefogás a magyar társadalom jobbik énjét mutatta meg. Egyben azt is, hogy van remény.


A handa banda

pinter_bakondi.jpg

Miközben a civilek és a terepen dolgozó kéklámpások sokszor erő felett teljesítettek, gyors és hatékony megoldásokat rögtönöztek, ha kellett, addig ez korántsem volt elmondható a tábornokokkal gazdagon dúsított agytörzsről. Habár évezredes toposznak számít az önfeláldozó közlegények és az imbecil vezérkar szembeállítása, a márciusi hócsata sajnos nem cáfolt rá erre a képre. Noha a felsővezetés súlyos szakmai hibákat is vétett a legkritikusabb 2-3 nap alatt, a legelszomorítóbb tanulság mégis talán az önkritikára és tanulásra való teljes képtelenség.

Több híroldal is összefoglalta az elmulasztott, elkésett vagy rosszul meghozott döntések krónikáját. Ezek alapján egyértelmű, hogy mind a megelőzés, mind a mentés, mind a kommunikáció terén jelentős hibák történtek, sőt, a Deutsch Tamás által emlegetett káosz sem lenne erős kifejezés.

Csak példaként:

  • a katasztrófavédelem nem tett előkészületeket az előrejelzések szerint bekövetkező rendkívüli helyzetre 
  • a Katasztrófavédelem késve, rosszul vagy egyáltalán nem élt a kifejezetten ilyen esetekre létrehozott jogosítványaival és lehetőségeivel, a döntések jelentős késéssel, csigalassúsággal születtek meg (pl. kamionstop)
  • teljes információs csőd: a katasztrófavédelem szinte egyáltalán nem használta a direkt erre a célra kiépített, a tájékoztatásba a különféle médiumokat bevonó rendszert
  • a Belügyminisztérium képtelen volt érdemi információval szolgálni a bajba jutottaknak, a majd egy nappal a katasztrófahelyzet bekövetkezte után küldött sms éppen csak érdemi tájékoztatást nem tartalmazott, pl. egy olyan segélyközpont elérhetőségét, ahol a hóban ragadtak információhoz juthattak volna
  • az állami fenntartású honlapok, ha éppen egyáltalán elérhetőek voltak, alig vagy egyáltalán nem tartalmaztak értékelhető információt, sőt, olykor téves információval tovább növelték a zavart (mint pl. a rendőrség hibás közlése a M1-es megnyitásáról)
  • senki nem koordinálta az osztrákoktól érkező segítséget, akik némi tétovaság után improvizálni kényszerültek
  • súlyos koordinációs zavarok a Honvédséggel
  • és a sort még hosszan lehetne folytatni

Kétségtelen, hogy a helyzet rendkívüli volt, és jókora kihívást jelentett. Ilyen kiélezett helyzetben bizonyos mértékig érthetőek a hibák és fennakadások. Mint ahogy az is biztos, hogy ha érződne némi felelősségvállalás, tanulni, fejlődni akarás, ne adj isten önkritika, akkor az emberek is elnézőbbek és megértőbbek lennének. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a vezetés érzékeli a valóságot, felelős módon kezeli a problémát és képes tanulni a hibáiból. Az elismert és feldolgozott hibák (akár személyeket érintő konzekvenciákkal) emellett hitelességet és bizalmat is ébresztenek az állampolgárokban. Mivel azt üzenik, hogy az eset nem szimpla kudarc, hanem tapasztalatként beépül a rendszerbe. Így az állampolgár azt érezheti, hogy az adóért és bizalomért cserébe létezik számon kérhető felelősség, következmény, levont tanulság, és mindezek eredményeként minőségi fejlődés.

A leginkább elszomorító és megdöbbentő azonban éppen ennek a kulcsfontosságú elemnek, a rendszerszintű önkritikának a teljes hiánya. Utólag pontosan ugyanazt a politikailag felülrajzolt, lekezelő, rátarti, relativizáló, minden felelősséget elhárító és öndicsérő handabandázást látjuk-halljuk, amit mondjuk Cinege Lajos elvtárs képviselt, vagy amit a tragikus augusztus 20-ai tűzijáték vagy a 2006-os rendőri túlkapások kapcsán tapasztalhattunk.

Mint annyiszor, megint csak a jól ismert, kozmás hazudozást kapjuk: gond egy szál sem, minden tökéletesen rendben van! Sőt, minden még annál is tökéletesebb volt, mint azt bárki remélni merte.

hó4b.jpg

Egy rezsim egyszerűen nem hibázhat. Mivel mifelénk minden a politikai felsőbbrendűségről szól, ezért a kurzusok minden tette egyben a tökéletesség kivetülése is. Ennek köszönhető, hogy bármiféle vizsgálatot megelőzve a kormányszóvivő kapásból 100%-osnak értékelte a katasztrófaelhárítás munkáját, és a képviselők szintén 10-ből 10 pontot adnak a válság kezelésére. Egyszerűen nincs olyan elmulasztott intézkedés, szakmai hiba, bénázás és alkalmatlanság, amit ne lehetne kommunikációval és az ellenfél ócsárlásával elfedni. Miközben a 6 évvel és hat nappal ezelőtti bénázás ugyanúgy rajtunk csattant.

Pedig semmi nincs, ami jobban rombolná a hitelességet, mint ez a bolsevik valóságtagadás. Mindez automatikusan hozza magával a kényszerű hazugságokat, tereléseket, és döbbenetes megnyilvánulásokat. Például, hogy a belügyminiszter gyors és határozott intézkedés helyett kioktatja az állampolgárokat, majd 16 órát kihazudik a sztoriból, a sikerre vágyó miniszterelnök hamis győzelmi jelentést tesz közzé, a veszélyhelyzetet PR-parádéra használó TEK mások önkéntes áldozatvállalását lopja el magának, a hivatal egyik vezetője katasztrófaturistáknak nevezi a segíteni érkező osztrák hókotrókat és mentősöket.

A hibákon túl éppen ez a mindent letagadás, felelősség-áthárítás, kincstári önfelmentés és magadícséret az igazán viszolyogtató. És a legnagyobb baj, hogy ez semmiféle teret nem enged a fejlődésnek, és így szinte teljesen reménytelennek tűnik, hogy valaha is foglalkozni tudjunk a valódi problémákkal. Például a tavaly több ezer tűzoltó által írt nyílt levéllel, amely éles kritikával illeti a katasztrófavédelem inkompetens vezetését, súlyos szakmai és személyi kifogásokat emelve. Hogy érdemben felmérjük, mit jelentett, hogy az átszervezés során megszabadultak a polgári védelem állományának 90%-tól, szélnek eresztve a tapasztalattal és helyismerettel rendelkező állományt. Hogy fel lehessen mérni, valójában hányasra is vizsgázott a tavaly szokás szerint végletekig központosított és politikai megfontolások miatt kontraszelektálódott állománnyal felálló irányítási rendszer. Az a szisztéma, amely egy gyakorlat keretében bármikor megvédi a Tatooine-t, de amelyiken kifog a behavazott Tatabánya.

Szólhatnak a fanfárok, hogy milyen mesebeli tökéletességgel működött a rendszer. Aki átélte, annak más sztorija lesz. És mindaddig, amíg fontosabb az éppen uralkodó posztkommunista elit tévedhetetlenségének és tökéletességének illúziója az állampolgárok valódi biztonságánál, addig van félnivalónk. És nem csak a hófúvástól.


Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!

 

25 komment · 2 trackback

Urbi és Orbi

2013.03.14. 13:53 Pézsma

áder_south2.jpgKedves János,

hát túl vagyunk ezen is. Nem lett belőled megtért Mária Magdolna, némi elvonó után csak prosti maradtál. Valószínűleg sokan figyeltük szomorúan ezt a sarokra való visszaállást, amikor a pápaválasztásba szendvicselve Urbi et orbi bejelentetted, hogy nem vagy te se fék se ellensúly. Csuklóból aláírsz, mert úgymond azzal véded legjobban a demokráciát, ha megszünteted. Ez csak világos.

Megbuktál, mint a köztársaság első számú polgára. A folyamat során többször is lett volna lehetőséged érdemben megszólalni, mint a törvényesség felvigyázója, de egyetlen egyszer sem tetted. Legfőbb közjogi méltóságként és a demokrácia őreként egy szavad sem volt a hatalommegosztás elvének megsemmisítéséről, az Alkotmánybíróság és saját államfői szereped kivégzéséről. Úgy tettél, mintha nem is Magyarország államfője, hanem tényleg csak egy szomorú csornai horgász lennél, akire rászólt az erősebb bátyja, és most szót fogad. Eltűnt az a villanásnyira felbukkant független figura, aki decemberben még kisiklatta a hibbant választási regisztrációt. Most ugyanabból a típusú agyfaszból egy fél tucatot úgy írsz alá, akár egy edzésben lévő Schmitt Pál.

Mindezt bejelentő rövid beszéded is csupán szomorúan gyáva mosakodás lett.

„Tettem ezt annak érdekében, hogy elnöki eskümmel összhangban döntésemben egyetlen cél vezéreljen: az alkotmányos rend és a nemzet egységének képviselete” – mondtad. Lehet, hogy neked nem tűnt fel, de párttársaid éppen az alkotmányos rendet vágták partiba, és nyomtak vele egy durva gangbanget, amikor az AB által alkotmányellenesnek ítélt szabályokat pakoltak az Alaptörvénybe. Nevetséges nemzeti egységről beszélni, amikor az Alaptörvénynek nevezett viccfüzetben emberek tízezreit bélyegzik meg és teszik másodrangú állampolgárrá, megfosztva őket emberi méltóságuktól vagy épp a szabad helyváltoztatás jogától. Mint ahogy nem volt egyetlen szavad a szólásszabadságot és a szabad választásokat korlátozó részek ellen sem. Mindezekről kussoltál mint a kisangyal.

Csak a mentségedre szolgáló részt idézted, amely szerint csak egy súlytalan pincsikutya vagy, akinek nincs választása, bekötött szemmel alá kell írnia amit eléraknak.

Nem, kedves János. Lett volna választásod. Több is:

Például, ha már aláírsz, akkor nem hárítod, hanem vállalod ennek felelősségét. Külön kitérve arra, hogy ez nem egy almás pite recept, hanem az állam berendezkedését gyökeresen megváltoztató aktus, és ezt te szentesíted. Ha a karrier-politikus mellett maradt benned valami a demokratából, akkor az álsemlegesség helyett a köztársaság íze miatt, mutathattál volna akár némi kételyt, aggodalmat, felelősségérzetet is.

Megtehetted volna azt is, hogy továbbolvasol, és nem ugrod át a saját Alaptörvényetek 9. cikkelyét, mely szerint a feladatod, sőt, kötelességed az „őrködés az államszervezet demokratikus működése felett”. Számodra ez lenne az őrködés, kedves János? Egy félszeg: „há’ most micsinájjak, azt mondták, hogy muszáj” mosakodás? Ráadásul éppen itt kellett neked a jogállami keretek fontosságát emlegetni, amelyeket kéjjel és röhögve rúgtak fel éppen ebben a zagyvalatban is a haverek?! Azt üzened nekünk, hogy ne a demokratikus alapelveket, hanem ezt az alkotmánynak hazudott jogfosztó maffia-terrort tartsuk tiszteletben? Ezt a pártérdekből és kicsinyes bosszúból született, egyéni módosítókkal körbetrükközött, soha senkivel nem egyeztetett vezéri naplót tekintsük alapvetésnek?

Ugye nem akarsz minket teljesen hülyének nézni, kedves János?! Ehhez képest a lecserélt, sztálininak nevezett alkotmány egy gleccser-tisztaságú mestermű.

groszk.jpgKedves János, mégis mire emlékeztet téged az, hogy az ilyen módon és tartalommal létrejött paragrafus-kupacot a kormány meg sem próbálja népszavazással legitimáltatni? Ehelyett kényszerrel erőltetné a társadalomra, miközben elsöpör az útból mindenkit, aki kritikát fogalmazhatna meg vele kapcsolatban?

Mondd, amikor te a mindezzel kapcsolatban felhozott aggályokat és tiltakozást békétlen „hangoskodásnak” titulálod, nem jut eszedbe az idő, amikor Grósz Károly mondta ugyanezt rólatok? Hogy hangoskodásotokkal zavarjátok az alkotmányos rendet, a párt és a nemzet egységét? Persze Kádárnak és Grósznak is volt hozzád hasonló embere, csak akkor azt az Elnöki Tanács elnökének nevezték, és úgy hívták, hogy Losonczi Pál, Németh Károly meg Straub F. Brúnó.

Nem, nem sokat mond a nevük a mai embereknek, mivel éppen olyan, Kádár kezére húzott kesztyűbábok voltak, mint amilyen éppen most te is lettél. Jelentőség, súly és jellem nélkül kiszolgálták a rendszert. Bármit is kért tőlük. Mi mást is tehettek volna, nem igaz? A hangoskodók pórul járnak, és ki szeretne pórul járni, ha lehet az Elnöki Tanács elnöke is? Mégis volt, aki inkább a hangoskodást és a demokrácia melletti kiállást választotta. Akkor.

Ahogy akkoriban nekik és neked, úgy most is több választásod volt. Igen, a 9. cikkely alapján kérhettél volna alkotmányossági kontrollt. Akár a Velencei Bizottság állásfoglalását az EU-s és nemzetközi joggal való összhang érdekében. Ami most amúgy is megtörténik majd, jóval kínosabb körülmények között.

És igen, kedves János, ha mégis kételyed támadt, hárítás és mentegetőzés helyett akár le is mondhattál volna. Megmenthettél volna egy kis darabot a nevedből és arcodból, hátha később még szükséged lesz rá. (Ezzel kapcsolatban esetleg kérdezd meg Kövér Lászlót, milyen érzés persona non gratanak lenni az Azeri legelőkön túli világban.)

És nem, egyszerűen nem hivatkozhatsz a 20 éves alkotmánybírósági gyakorlatra egy olyan módosításcsomag kapcsán, amely éppen lenullázza és széttapossa ezt a gyakorlatot: „Ez az egyetlen alkotmányos választásom, amely összhangban van eskümmel, a fennálló törvényes rendelkezésekkel és az Alkotmánybíróság 20 év alatt meghozott határozataival.” Nem lehet egyszerre erre hivatkozni és aláírni. Nem adhatod oda a pennád és maradhatsz szűz egyszerre.

Mint sokan közülünk, te sem születtél hősnek. De tisztességes ettől még maradhattál volna. Kaptál rá egy esélyt, hogy példát mutass. Hogy más jusson eszünkbe a politikusról, mint hogy csupán egy pártérdekek nevében hazudozó, sunyi és gyáva zoknibáb. Itt volt az esély, hogy példát mutass: nem a pártod, hanem a nemzeted és a szabadság az első. Mert nem a párttársak szavazata, vagy a szilveszteri pezsgő-speech tesz államelnökké valakit, hanem a kiállás a köztársaság és a demokrácia értékei mellett. Kedves János, több választási lehetőséged volt a gyávaságon kívül.

Megmérettél és könnyűnek találtattál.


Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!

 

5 komment