A hallgatói tiltakozásoknak és a kormányzati érvelésnek egyik kiemelt eleme a röghöz kötés kérdése. A kormány eltökéltségét jól jelzi, hogy az alkotmánybíróság által a röghöz kötéssel ellenében felhozott érvek, és a hallgatóknak tett saját ígérete ellenére, az AB-t kitrükközve és a kerekasztal tárgyaláson a hallgatókat átverve ezt a hatalmi eszközt bizarr módon az állampolgári alapjogok közé akarja beírni.

De mi is a baj a hallgatói szerződéssel, ismertebb nevén a röghöz kötéssel?

1.) Ütközik a magyar alkotmány szellemével, betűjével, valamint az uniós joggal

Az Alkotmánybíróság a röghöz kötés rendeleti szabályozásának eltörlésekor felhívta a figyelmet ennek az eszköznek a súlyos alkotmányossági aggályaira is. Azaz, hogy a hallgatói szerződés súlyosan és aránytalanul sértené a felsőoktatáshoz való hozzáférés, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának, valamint a helyváltoztatás szabadságának Alaptörvényben biztosított jogát. Emellett sérti az Unió négy szabadsága közül a munkavállalók szabad mozgásának jogát is, így egy előzetes döntéshozatali eljárás során ezt a szabályozást az uniós bíróság nagy valószínűséggel kötelességszegésként ítélné el. (Épp ezen uniós állásfoglalás eredményének megvárását kérték a hallgatók a kormányzattól - hiába.)

A röghöz kötés alaptörvénybe passzírozása tehát jogi szempontból egyszerre vinne feszítő önellentmondást az alkotmányba és állítaná szembe azt az uniós joggal. Részleteket lásd itt.

2.) Állami túlhatalom

Nem véletlen, hogy a röghöz kötéshez hasonló szabályozás a masszívan autoriter vezetésű Fehér-Oroszországén kívül egyetlen más demokratikus ország alaptörvényében sem szerepel. Az állampolgárokkal szembeni ilyen tulajdonosi szemlélet ugyanis a diktatúrák jellegzetessége. Demokráciában az állam nem tulajdonosa az állampolgárnak, nem vonhatja el egyoldalúan a jogait. Nem rendelkezhet élete és sorsa felett, és nem tarthatja túszul.

Ez a szemlélet a Kádár-korszakból lehet ismerős azoknak, akik megélték az utazás, költözés, helyváltoztatás hatalmi korlátozását. Az ilyen típusú túlhatalom és hivatali kontroll elfogadása a szabad és öntudatos állampolgári létezés alapjának feladását jelentené.

Az állam megfelelő konstrukciókban természetesen kitűzhet tandíjat, de a szabad mozgás nem cserealap.

3.) Hamis dilemma

A kormány röghöz kötés melletti érvelése a logikai hibák közül az úgynevezett „hamis dilemmát” testesíti meg. A hamis dilemma egy olyan érvelési hiba, amely úgy állítja be a vitát, mintha csak két alternatíva létezne, mikor valójában több, nem mérlegelt választási lehetőség is van. A demagógiának ez egy igen kedvelt és bevált módszere.

A kormányzati érvelés így szól: vagy fizetsz, vagy nem mehetsz külföldre. Az ilyen manipulatív kérdésfelvetés azt sugallja, mintha a felvetett alternatívákon kívül nem létezne más megoldás, ami nyilvánvaló hazugság.

A hamis dilemmával szembeni legfontosabb lépés, hogy nem szabad elfogadni az ilyen módon sulykolni próbált manipulatív nézőpontot. Jelen esetben ennek a két területnek az erőszakolt összekapcsolását.

4.) Indokolatlan kivételképzés

Elég nyilvánvalóan adja magát a kérdés: miért az egyetemistákat pécézte ki a kormány a röghöz kötés kapcsán? Hiszen az állampolgárok rengeteg helyen és módon vesznek még igénybe központi forrásokat, amelyekre ugyanúgy rá lehetne fogni, hogy megtérítésükig az alany nem hagyhatja el az országot. A szakiskolát végzettek szintén magas arányban vállalnak munkát külföldön, rájuk miért nem vonatkozik a röghöz kötés? OKJ képzések? Támogatott nyelvtanfolyamok? De nem kellene leragadnunk az oktatásnál. Ott a lakástámogatás, családi pótlék, orvosi ellátás. A példákat a végetlenségig lehetne sorolni.

Az olyan ellentmondásról nem is beszélve, hogy a magyar állam jelentős összeggel támogat határon kívüli oktatási intézményeket. Az ilyen módon támogatott diákokat is Magyarországi munkavégzéshez kötné?

5.) Egyoldalú szerződés

A hallgatói szerződéssel kapcsolatban az egyik legszembeszökőbb ellentmondás az egyoldalúság. A kormány feltételt szab és korlátoz, kötelező hazai munkavállalást ír elő, ugyanakkor ehhez nem biztosít semmit, nem vonatkozik rá semmilyen kötelezettség, ami ezt szűkített pályát használhatóvá tenné. Nem ígér cserébe állást, munkahelyet, megélhetést, semmit.

Ez természetes is, nincs tervgazdaság, a munkaerőpiac felett totális állami kontroll, hiszen azt éppenséggel szocializmusnak hívták. Ha viszont nem tudja biztosítani a feltételeket, akkor röghöz kötni sincs semmilyen alapja.

Arról nem beszélve, hogy ha a röghöz kötés érvényben lett volna az 1920-as, 30-as években, valószínűleg egyetlen magyar Nobel-díjassal sem büszkélkedhetnénk.

6.) Vegyes finanszírozás

A hazai felsőoktatásban, különösen a központi hozzájárulás csökkentésével, egyre nagyobb az EU-s pénzek  aránya. A hazai forráshiány és az innovációs alapok megszüntetése miatt érdemleges kutatást itthon jóformán már csak európai hozzájárulással lehet végezni. Így a felsőoktatás működtetése nem tisztán hazai, hanem éppenséggel vegyes finanszírozású.

Emellett a kitelepültek korántsem csak visznek, de jelentős mértékben haza is utalnak a kint megkeresett pénzből, amely itthon hasznosul. 2011-ben ez nem kevesebb, mint 2,4 milliárd dollárnyi summa volt, ami a teljes GDP 1,7%-át kitevő összeg. Míg ha ugyanezen emberek itthon munkanélküliek lennének, az nem bevételt, hanem éppen hogy költséget jelentene.

7.) Esélyegyenlőség megcsúfolása

A felsőoktatás egyik fontos feladata, hogy elősegítse a társadalmi mobilitást, hogy a nehezebb körülmények közé születetteknek is lehetőségük legyen a felemelkedésre. Ha megszűnik ez a rétegek közötti átjárás, úgy a társadalom végletesen kettészakad, rögzült, születési alapú kasztok alakulnak ki.

A röghöz kötéssel pedig még tovább nyílik az olló. Lesznek első osztályú állampolgárok, akik amúgy is képesek kifizetni az európai összehasonlításban ráadásul egyik legmagasabbnak számító tandíjat, akiket nem korlátoz majd az állam, és így tovább növelhetik társadalmi előnyüket. És lesznek a másodosztályúak, akik vagy tetemes adóssággal (a születési hátrány miatt ez hatványozottan érvényesül), vagy lényegesen korlátozott lehetőségekkel kezdik meg az életet.

A felsőoktatás így éppen ellentétes szerepet töltene be, mint amire a jól működő demokráciákban hivatott: a társadalmi szolidaritás és mobilitás elősegítése helyett éppen hogy felerősíti a meglévő szociális különbségeket. A jómódúakat versenyelőnyhöz juttatja, a szegényeket pedig jogfosztottá és kiszolgáltatottá teszi.

8.) Gazdasági logikátlanság

Az állam érvelésében úgy tesz, mintha a sajátjából adna, holott valójában az állampolgárok befizetett adójából támogatja az egyetemeket. Márpedig a diákok szülei, nagyszülei, amennyiben dolgoznak, a diákok maguk is fizetik ezt az adót. A hivatal ettől nagyvonalúan eltekint. Ráadásul a legtöbb adójellegű befizetésre igaz, hogy számos olyan célra is felhasználják, amelyből az adófizető közvetlenül talán soha nem részesedik. A felsőoktatás is ennek a közös rendszernek a része – éppen ezért fontos a hozzáféréshez való esélyegyenlőség alkotmányos kritériuma. Külön büntető szabályozást hozni rá abszurd és beteg ötlet.

„A ne az én adómból tanuljon és húzzon el” érvelés nagyjából annyira fair, mint a „ne az én adómból kapjon vérátömlesztést, ha beverték a fejét egy Fradi-UTE verekedésben”.

9.) Betarthatatlanság

Éppen mivel Magyarország jelenleg még nem vasfüggönnyel elzárt diktatúra, ráadásul EU-tag, a szabályozás betartása legalábbis kérdéses. Vajon az állam az Interpol segítségét kérné a „szökevények” ellen? Vagy nyomkövető chipet tenne rájuk, hogy betartassa a házi őrizetet? Kényszermunkát végeztetne velük? Jelentkezni kellene hetente a rendőrségen? Tagállamok nyilvántartásaiban próbálna kotorászni, hogy betartasson egy EU-ellenes hazai diktátumot? Elküldené a TEK-et az USA-ba vagy Dél-Koreába, hogy rabolják vissza a kint dolgozókat?

Mivel maga a szándék merőben idegen a nemzetközi gyakorlattól, nem valószínű, hogy sikerrel járna, ráadásul a fenyegetés plusz okot adna a kint dolgozók számára, hogy tényleg ne akarjanak visszatérni, így az egész egy kontraproduktív macska-egér játék lenne. 

Az állam tényleg „disszidens”-státuszúvá akarja tenni polgárait, mint Kádár alatt?

10.) Morál és következetlenség

A kormány nagy kedvvel hivatkozik szubjektív, például morális szempontokra (mind Balog Zoltán, mind Klinghammer István ezzel védené az intézkedést). Amellett, hogy ez a fenti a jogi, gazdasági, társadalmi problémák egyszerű megkerülése, ennek a kormánynak bajosan van bármilyen alapja morálra hivatkozni.

A Fidesz a saját maga által kezdeményezett népszavazással szemben foglalt állást, számos ponton nagyságrendekkel súlyosbítva a helyzetet. (Egyébként el tudjuk képzelni, mi lett volna, ha a röghöz kötést anno az MSZP kezdeményezi?) A népszavazás legitimációjával szemben ráadásul rendelet-alapon, kisszerű trükközéssel, bármiféle egyeztetés nélkül, cinikusan erőből hoz intézkedéseket. Az alkotmánybírósági határozat ellenére mindenféle megerősítés, vita vagy konzultáció nélküli alkotmányba vésés szimplán autoriter és jogtipró agresszió. Klinghammer István saját szavaival élve nehezen kifejezhető mértékben „vonal alatti”.

Szintén az elvi következetesség megcsúfolása, hogy Matolcsy a kivándorlókat nemzeti kincsként emlegeti, majd kisvártatva ugyanezen embereket tolvaj árulónak bélyegzik. Nem beszélve arról, hogy az a Klinghammer István, akit arra jelöltek ki, hogy beadja a diákoknak az elfogadhatatlant, pár éve még szintén a röghöz kötés demokráciaellenes és célszerűtlen volta mellett érvelt.

A kormányzati szakmaiatlanság, hazugságok, színjátékok (Fidelitasos romkocsma találkozó), csúsztatások, árulások (tárgyalás közbeni alkotmányba firkálás, megszüntetve a tárgyalás értelmét), és inszinuációk (hallgatók személyének támadása, politikai lejáratási kísérlete), mind azt mutatják, hogy a kormánynak jelenleg semmiféle morális alapja sincs

+1 Politikai előnyszerzés

Mégis miért erőltetik ezt kormányzati részről? Röviden: kármentés, kontrollkiterjesztés és demagógia.

A Fidesz saját beégett reflexei mentén működik ebben a kérdésben is: a kérdést erőből kívánja megoldani, és bármi áron igyekszik maximalizálni a politikai hasznot. A rövid távú cél egyértelmű: spórolási célú forráskivonás, hogy ellensúlyozzák az elhibázott gazdaságpolitikából fakadó veszteségeket. Mivel a munkaerő elvándorlása ijesztő mértéket öltött, ezért az egyetlen általuk ismert eszközt vetik be: az adminisztratív jogkorlátozást. Hiába nyilvánvaló, hogy így nem a kiváltó okot szüntetik meg, csupán a következményt. A statisztikákból egyértelmű, hogy az elvándorlás oka a rossz kormányzás következtében létrejövő romló gazdasági, társadalmi és jogi környezet. Azaz többek között éppen az ilyen intézkedések miatt dönt úgy a munkaképes lakosság, hogy élhetőbb környezetet keres.

A Fidesz azonban képtelen túllépni a saját árnyékán: az oktatásról nem akar, mivel kontraszelekciója révén nem tud érdemi párbeszédet folytatni. Habár az oktatás reformjára, és ebben minden szakmai és civil segítségre égető szükség lenne, a Fideszt nem érdeklik a szakmai érvek (még saját józanabb tagjainak véleménye sem). Nem végez felmérést, hatástanulmányt, nem egyeztet, nem hallgat meg senkit.

A spórolás mellett egyetlen hasznos célnak a politikai előnyszerzést tudta azonosítani. Ezért a lehető leggusztustalanabb módon igyekszik kihasználni a hallgatói tiltakozásokat is a politikai babonarendszer erősítésére, ellenségképzésre, bajnai-gyurcsányozásra, olcsó populizmusra. Szemmel láthatóan nem tartja magas árnak, hogy az oktatásról folyó érdemi párbeszéd helyett az energiát inkább lejárató kampányba fekteti, és megpróbálja ellenségként, ingyenélő sunyiként beállítani a felsőoktatásért aggódókat.

Ha Magyarország demokrácia marad (az unortodox demokráciát diktatúrának nevezik), akkor a röghöz kötésnek buknia kell, mivel inkoherens, jogellenes, gazdasági és társadalmi szempontból is romboló és kontraproduktív. Nem segít, annál többet árt, ráadásul a valódi problémák kezelése helyett újabb feszültségeket emel be a rendszerbe.

A kormány jelenlegi gyakorlata alkalmatlan bármiféle előrelépésre. A hallgatóknak így nem marad más választásuk, mint nem feladni. Megőrizni annak hitét, és kialakítani gyakorlatát, hogy létezik a problémakezelésnek kevésbé hatalomközpontú és kevesebb kádár-rendszert tartalmazó megoldása.

Mert az oktatás újjáépítéséhez erre bizony nagy szükség lesz.

____________________________________________________________

Update: A 6. pont az eredeti szövegből véletlenül kimaradt, utólag pótolva.

Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!