A kedden nyilvánosságra hozott választójogi törvénytervezet alapján egyértelmű, hogy a Fidesz nagy barátja az efféle játékstílusnak.

Az természetesen eddig is nyilvánvaló volt, hogy a kormányzópárt nem szívbajos, ha saját érdekei érvényesítéséről van szó, a kis pannon machiavellizmus napjaink természetes része. A nagy kérdés az volt, hogy belenyúl-e a demokrácia nevű játék választást érintő kódjába is. Ez ugyanis közmegegyezéssel egy olyan terület, amely szó szerint politikai élet-halál kérdéseket dönt el, és kiemelt jelentőségűnek számít a jogállamiság és a demokratikus fair play szempontjából.

Az általános érvelés úgy hangzott, hogy igen-igen van mindenféle kétes és bizarr ügy, de ott vannak a választások, amíg lehet szabadon és egyenlően választani, addig nincs veszélyben a demokrácia, még akkor sem, amikor éppen abban van.

Az előzetesen meglebegtetett tervek után mára kiderült, hogy a Fidesz hogyan értelmezi a demokratikus alapjogokat, és milyen szabályok szerint látja jónak játszani a „Ki nevet a végént” (ha már a „Gazdálkodj okosanba” belesült).

Kezdjük az alapkérdéssel:

Miért van szükség az előzetes regisztrációra?

Kapaszkodjanak meg: semmi szükség rá. A Fidesz mind ezidáig nem tudta és nem is akarta megindokolni, miért is van szükség az előzetes regisztrációra. Aki nem hiszi, nézze meg ezt a videót: 

Sőt, nem csak a Fidesz vezérkar maradt adós a magyarázattal, de a jobboldali sajtó és értelmiségi holdudvar sem tudott kiizzadni magából legalább egy épkézláb támogató érvet.

Orbán Viktor a változtatást azzal indokolta, hogy

„ha valaki az ország számára egyik legfontosabb döntésben részt kíván venni, akkor annyit igazán megtehet , hogy a maga részéről a szándékot jelzi”.

A megszólaló felcsúti Fejedelemnek igazán feltűnhetett volna, hogy aki az ország számára egyik legfontosabb döntésben részt kívánt venni, az ezt a szándékát eddig is jelezte. Tudniillik elment szavazni.

Igen, ilyen kurva egyszerűen. Aki akart, ennyit igazán megtehetett, és meg is tett.

Az általa beszavazott alkalmazottak pedig annyit igazán megtehetnének, hogy ebben a munkáltatói tevékenységében őt értelmetlenül és fölöslegesen nem akadályozzák. Tetszik érteni?

Ja, nem is, volt még egy másik megsemmisítő erejű érve Orbánnak, hogy aszongya:

„A feliratkozás alapján jóval a választások előtt tudni fogjuk, hogy a magyar választópolgárok hány százaléka dönt úgy, hogy részt vesz a szavazáson.”

Azért ez tényleg átviszi a vasbetont, nem? Nem is kérdeztek tőle többet a rádióban.

Akármilyen hihetetlen, ezen adminisztratív teher mellett szintén érv volt a szélesítés és egyszerűsítés (nem röhög!). Természetesen ki más közvetítette volna ezt az érvet, mint a logika mindenkori öldöklő angyala, Selmeczi Gabriella? Amit mondott, annyira szép és szürreális, hogy érdemes szó szerint idézni:

„Teljesen feleslegesen és értelmetlenül keltenek hisztériát ellenzéki pártok a választási feliratkozás kapcsán, ami a részvételnek a mainál sokkal szélesebb lehetőségét teremti majd meg. Előrelépést jelent, mert senki nem szenved hátrányt, és senki nem lesz felesleges zaklatásnak kitéve a választások kapcsán.”

Ha Orwell megérhette volna, hogy disztópiájának jóslatai ilyen tökéletességben megvalósulnak, valószínűleg zokogva ölelte volna át a show-vivő asszony bokáit. Mert mi is volt az 1984 című regényében az Angszoc nevű uralkodó párt jelszava, mindenhova csupa nagybetűvel felírva?

A HÁBORÚ: BÉKE

A SZABADSÁG: SZOLGASÁG

A TUDATLANSÁG: ERŐ

És azt hiszem, ilyen erős még soha nem volt a Fidesz. Az tehát, hogy eddig a választás napján a polgár bement és alanyi jogon szavazhatott, az egy nehezen feldolgozható zaklatásnak minősült. Ha viszont, hogy ezt egyáltalán megtehesse, még előtte sorba kell állnia a hivatalban, esetleg online űrlapot töltögetnie, vagy szeretett kormányával levélváltásba bonyolódnia, az nem hátrány és zaklatás, nem, az maga az egyszerűség, szabadság és erő.

De a logika sugárzó istennője összefoglalja az előnyöket a gyengébbek és fejben kevésbé erősek kedvéért:

„Aki el akar menni a választásra, minden információt részletesen megkap majd, aki pedig nem akar elmenni, annak nem kell részt vennie semmiféle választási cselekményben.”

Értik az egyszerűsítést? A párt kivívta, hogy az eddigi zaklatással szemben, ha nem akarnak részt venni, akkor nem kell elmenniük. Azért ez már haladás, nem? Szinte megreszket az ember, ha belegondol: Úristen, ha bírják erővel, hova juthatunk még el ezen az úton!!!

Az érv, miszerint a határon túl élő szavazók érdekében kellene bevezetni a regisztrációt, szintén fordított logikájú okoskodás. Ezekről az emberekről ugyanis valóban nincsen még nyilvántartás. Ha pedig egyszer már úgy alakult, hogy Hercegünk arra ébredt a múlt héten, hogy mi világnemzet vagyunk, és nemrégiben az is elhatároztatott, hogy az is szavazhat az itteni viszonyokról, aki nem itt él (és nem lesz részese a következményeknek), nos akkor azokat bizony össze kell írni. Rájuk egyébként is speciális szabályok vonatkoznak, hiszen csak pártlistára adhatnak le szavazatot. Rendben, lajstromoztassa magát, aki több országban is kíván egyszerre szavazni. De erre az alig 1-2%-ot alig kitevő kis csoportra hivatkozva csuklóztatni mindenkit, az kérem még ürügynek is olyan átlátszó mint celeb seggén a gatya.

De mi van a zemberekkel? Hiszen tudjuk, hogy őértük van minden, nem is magáért a hatalomért. És ők például nemrég utcanév átkeresztelésben is olyan példátlan társadalmi nyomást fejtettek ki országszerte, hogy még a köztársaság teret is el kellett tüntetni gyorsan, annyira csípte a szemüket. Nem lehet, hogy ők maguk akarják, hogy plusz egy alkalom erejéig közelebb kerülhessenek a bürokráciához? Ápolják a jó kapcsolatot jegyzőjükkel? Lepréselt őszi virágot és leveleket csempészhessenek a hivatalnak küldött feljelentkező levélbe? Szmájlikkal szórják tele az ügyfélkapu híresen stabil és felhasználóbarát felületét? Úgy van, csak ez lehet! Hiszen a Fejedelem mondta is az évkezdő buzdításban, hogy pl. gyermekek után sajnos amiatt nem lehet ikszelgetni a szavazólapon, mert a nagyszakállú, bölcs nép erről őt barátilag lebeszélte a NER ebédlőasztalánál, és ezt a döntést ő földig érő alázatában meg nem sértheti.

De mint Mary Poppinsnál, ha más irányból fúj a szél, változik a mese, és a nép úgy tűnik, mégiscsak ostoba és nyáladzó „vadbarmok” gyülekezete, amely nyájat a gondos gazdának paraszti furfanggal kell szétválogatnia nyírásra és vágóhídra érdemes haszonállat halmazokba.

A probléma ugyanis az, hogy a társadalom, ez a megátalkodott csürhe már az ötlet felmerülésekor is több mint kétharmad arányban elutasítólag nyilatkozott az előzetes regisztráció ötletéről. De úgy látszik, a kutyaugatás nem hallatszik az égig. Persze lehet, hogy csak nem érezték meg a javaslatban lévő Selmeczi-féle egyszerűsítést és kiszélesítést, nem tudom.

(Csöndben megkérdem: ezután csak a regisztráltak kapnak a Fejedelem véleménypertura hívó leveleiből? Mert hát, disznók elé a gyöngyöt, ugye, minek? Nehogy már a szép új világban a regisztrálatlan Béták is beleszólhassanak a neresedő halántékú bölcsek dolgába. Jól is néznénk ki! És mondjuk újra ki kell-e írni a Hülye-népszavazást a regisztrált józanoknak? Tetszik tudni, „no tandíj”, meg ilyenek. Hát csak úgy kérdezem.)

Már csupán az a kérdés, hogy ha se szükség nincsen rá, se társadalmi támogatás nem áll mögötte, akkor mégis miért fontos az előzetes választási regisztráció a Fidesznek?

Bundabugyi

Itt jön képbe a cheat (magyarul: csitt!).

A benyújtott választási törvényjavaslatot a nemrégiben megváltoztatott választási környezettel együtt érdemes vizsgálni. A még újabb választási rendelkezések ugyanis ebbe a kontextusba helyezve nyerik el teljes értelmüket (és feltehetően lesz még pár kör és ötlet a helyzet fokozódásával).

Ha még emlékszünk a fontosabb változtatásokra:

• gondos gerrymandering révén a Fidesz szorgos Frankenstein doktorként úgy szabta át a választói kerületeket, hogy végeredményként biztosított legyen a jobboldali mandátumok túlsúlya;

• a választás egyfordulós lett és az eredményesség immár nem kötődik választói részvételhez, az nyer, aki a legtöbb szavazatot kapja;

• a győztes mindent visz, még a töredékszavazatok is őt erősítik, így akár számszerűen kevés szavazattal is szerezhet egy párt elsöprő többséget a parlamentben.

Az előzetes szavazási regisztráció kapcsán behozott új szabályok így nyerik el igazán az értelmüket. Az előzetes felmérések szerint a regisztrációra hajlandóak között ugyanis nagyobb arányban vannak a Fidesz szimpatizánsai, amely különbség a választási szabályok fenti torzító optikája segítségével enyhe többséggel is nagyarányú győzelmet biztosíthat. Sőt a szavazókörzetek kialakítása miatt ez még akár összesítetten kevesebb szavazat megszerzése esetén is létrejöhet. Így alacsony részvétel mellett, kevés szavazattal, kis arányú győzelemmel is biztosítható az akár a mostaninál is nagyobb arányú többség. Az, hogy ennek a hatalomnak nagyon csekély lenne a legitimációja, a jelenlegi helyzet szerint egyáltalán nem szempont.

Ezt a forgatókönyvet erősíti az a kopogtatócédulákat érintő nagylelkű, „könnyítő” szabály is, amely sejthetően nem a „közjó”, sokkal inkább az ellenzék megosztásának és felszalámizásának szándékával került a javaslatba. (Tegye fel a kezét, aki önkéntes nagyvonalúságon kapta a Fideszt bármikor az elmúlt két évben!)

Minden tiszteletem a Mandineré (tényleg), de valóságérzékelés terén mutatott szendesége okán szeretném átadni ezen posztjukért az év naivája/naivja, az érvelésért pedig az év heroinája ill. heroinja díjat tölgyfalombokkal, és "Srácok, nem vagytok ti ennyire vakok!" felirattal a szalagon.

Egyrészről a kopogtató cédula rendszer megváltoztatására úgy tekinteni mint „másik serpenyőre” az ún. „hamis dilemma” tipikus esete. Ha ajándékként fogjuk fel egy rossz szabályozás megváltoztatását, amit azért „vigaszul” kapunk, hogy alánk vernek a petrencés rúddal, azzal tulajdonképpen aláírjuk a saját rabszolgalevelünket. Hisz lám a gazdi kezében nem csak korbács van, tud ő simogatni is a másik kezével, legyünk hálásak. Ráadásul ez következetlenség, hiszen az üzenet mintha éppen az lenne, hogy a regisztráció is(!) milyen hú de fasza, nem zaklatós, orgazmusközeli társadalmi petting már! Vagy mégsem az? El kéne dönteni, hm?

A kopogtatócédula rendszer borzalmas volt, az új választási szabályrendszer teljes struktúráját tekintve azonban a megváltoztatása csak afféle farkasmosolyú kedvesség. „Timeo Danaos et dona ferentes”, hm, valaki? Puskázni ér! ("Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is!")

Ennek üzenete egyértelműen nem a kicsik beemelése (ez maximum az arányos képviselet rendszerben lenne igaz, pl. Hollandia), hanem az „oszd meg és uralkodj” faék egyszerűségű logikája.

Az például milyen már, hogy egy személy akárhány ajánlást leadhat? Ki az, aki saját maga szeretné csökkenteni kedvence támogatottságát? Szükség esetén viszont 200 aktivista simán beszórhat akár 10 induló személyt is a jelöltek közé. A kialakított szabályok között a Fidesznek ugyanis egyedül az ellenzék összefogásától kell félnie. Ennek egyik ellenszereként pedig éppen a lista „népfrontos” jelöltekkel való felhígítása látszik hatalomtechnikai szempontból célszerűnek.

Ez tehát nem a Mandiner által emlegetett „van sapka/nincs sapka, semmi se jó?” szitu, hanem a kormányzópárt által a saját adottságaira létrehozott szabályrendszerbe illesztett profilelem. (A Fidesz által 9 évre bebetonozott teljhatalmú Nemzeti Választási Központról már egy szót sem szólok, vagy arról, hogy ez az egész gyanúsan bűzölgő kupac Lázár János egyéni indítványa, elkerülendő bármiféle szakmai, társadalmi egyeztetést, mifenéket.)

Igen, valóban meg kellene reformálni a választási rendszert. De nem így, elvtársak, nem így!

Összefoglalva: adva van egy szükségtelen, bürokratikus, a részvételt szűkítő, a társadalmat megosztó és a legitimitást csökkentő lépés. Amely ráadásul pont szembemegy a fejlett demokráciák azon szándékával, hogy minél inkább kiterjesszék és egyszerűbbé tegyék a demokráciában való részvételt. És mindez egy olyan országban, ahol éppen könnyebbé, egyszerűbbé kellene tenni az emberek számára a közéletben való részvételt, mivel jelenleg a politika iránti bizalom egy a Marianna-árok aljára fúrt büdös lukban pihen. Ahol a felmérések szerint a többség egyre inkább elfordul a hatalom érzésük szerint nem őket képviselő megtestesítőitől. Szóval tényleg ez kell most nekünk?

Jelenleg éppen annak az előkészítése és kiépítése folyik, hogy mi szolgáljuk ki a hatalmat, ahelyett hogy ő szolgálna ki bennünket. Azaz engedelmessé kasztrálnak minket: mostantól nem alapjog a szavazás. Ha szépen kérjük, akkor esetleg megengedik, hogy éljünk vele.

Az, hogy társadalmi szempontból mi lenne helyes, ésszerű és hasznos, az szemmel láthatóan a lőtéri döglött kutyát sem érdekli. A Fideszt az sem zavarja, hogy a sajtpapírnak tekintett Alaptörvénybe újra saját napi érdeke szerint kell gyorsan belefirkálnia az e hétre érvényes okosságot. („Hát nem mindegy már, b...szod?”)

Ez van. A hatalmi hazugság régóta természetes napi élmény lett. És aki telítődik a hazugsággal, az megy a bizonytalanok (valójában csalódottak) purgatóriumába. A szavazási regisztráció pedig éppen ezt a népes, egyszerre letargiával és ingerültséggel teli purgatóriumot akarja kizárni a drukkereknek felkínált menny és pokol csatájából.

Pedig a pokol itt van körülöttünk és bennünk. Éppen ez a szolgaságot kérő és elváró gondolkodásmód az, mely gyávaságunkból és félelmünkből táplálkozik, nő egyre hatalmasabbra, karmosabbra, cinikusabbra.

Tapossátok el a gyalázatost!