A választási kampány átszabása egy valódi ppp-konstrukcióra alapul: pánik, pénz, prosztóság.

Az épp úgy értelmetlen, mint szükségtelen és bicskanyitogatóan cinikus választási regisztrációt sikerült megfejelni egy hasonló szellemiségű választási kampánytörvény tervezettel.

A lényeget kiemelve: a választáson indulók plakátokon és szórólapokon kívül csak a nyomtatott sajtóban, a közszolgálati médiában, illetve a közösségi médiaszolgáltatóknál hirdethetnek. Ellenben a kereskedelmi médiumok és az internetes hírportálok mellett a körzeti, valamint a helyi médiaszolgáltatóknál sem szabad majd politikai hirdetéseket közzétenni.

Mégpedig újfent azért, mert: csak. Illetve a kibővített érvelés szerint: csak b+!

A Fidesz minden létező módon megüzeni, hogy nem akar tisztességes versenyt egyenlő pályát egyenlő esélyekkel. Orbán nem a levegőbe beszélt, amikor felvetette a demokrácia lecserélésének ötletét. Éppen cseréli. 

Pánik

A megszaladási jelenségek sorában a közjogi területet ért rombolás a leglátványosabb, a haláltánc itt már tulajdonképpen fülönforgó break party.

A regisztrációs és a kampánytörvény csupán a végpontjai annak a folyamatnak, amelynek egyik legbizarabb és leglátványosabb jelensége az alkotmányosság megsemmisítése. Itt nem csak arról van szó, hogy a Fidesz bármiféle egyeztetés nélkül egypárti alkotmányt írt, sokkal inkább arról, amivé az alkotmányt tette. Az alkotmány ugyanis immár nem a legfontosabb alapjogok biztosítéka, egyfajta szilárd hivatkozási alap. Ehelyett a kormány kezében elkezdett éppen ellenkező módon, afféle jogi szemétlerakóként funkcionálni. Ha a kormánypárt attól tart, hogy egy lépése alkotmányellenes lehet, és fennakadhat az alkotmánybíróságon, akkor nem a szabályozást igyekszik módosítani, hanem egyszerűen beleírja azt az alaptörvénybe. Így abszurd módon éppen azért kerül be valami az alkotmányba, mert alkotmányellenes.

Így lett alkotmány- vagy az azt kiegészítő sarkalatos törvények része az egykulcsos adó, az MSZP bűnössége, a havernak gründolt akadémia, a bírói nyugdíjkorhatár, az alkotmánybírók kiherélése, vagy az agyament választási regisztráció részletszabályai. A Fidesz afféle trezorként tekint a kétharmados alkotmányra, ahova behordhatja kedves kacatjait és biztonságba helyezheti a lopott holmit. És mivel a képviselők nagy lelkesedéssel használják az alkotmányíró varázsceruzát, így az alaptörvény tartalma jelenleg körülbelül annyira stabil és állandó, mint egy kocsmai wc-falé.

Mindennek egyik következménye az lett, hogy a kormány teljesen leszokott bármiféle indoklásról vagy érvelésről. Ennek megfelelően a választási kampány rendelkezéseihez sem érkezett semmiféle indoklás vagy racionális érv. És mivel a regisztrációhoz hasonlóan ez is rengeteg értelmetlenül korlátozó szabályozást tartalmaz, nem lenne csoda, ha végül ez is az alaptörvényben kötne ki.

Nézőpont kérdése, hogy mindezt cinizmusként vagy pánikként értelmezzük. Lehet éppenséggel a pánik jele is, hogy a Fidesz a választási kampányt is ilyen kétségbeesetten próbálja saját szűkülő választótáborához igazítani. Mintha nagyon is rettegnének attól, hogy a dupla vagy semmi hazárdjátékra átírt választási matematika egy tisztességes versenyben őket nullázná le. Inkább biztosra mennek, és mindent elkövetnek a kockázat minimalizálása érdekében, legyen annak eszköze bármennyire bizarr vagy abszurd.

A Fidesz retteg az általa félig vagy egyáltalán nem kontrollált információs csatornáktól, mint a kereskedelmi tévék vagy az internet, ezért ezeket egyszerűen, kínai stílusban kizárja a politikai tájékoztatásból.

Vajon milyen logika mentén helyezhető el az a hungarikum, hogy politikai hirdetést a népszerű kereskedelmi csatornák nem, csak a leggyérebben nézett köztévé sugározhat? Ráadásul azt is a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) határozná meg, hogy az egyes pártok hány alkalommal és milyen időtartamban jelenhetnek meg. Az pedig ugye megvan, hogy ezt a választási testületet a jelenlegi parlament, kétharmados többséggel választja majd meg 9 évre? Azaz nemes egyszerűséggel több cikluson keresztül is a Fidesz határozza majd meg, a kampányban ki és mennyit szerepelhet a képernyőn. Úgy látszik, Böröcz István elvtárs és Szalay Egypártilag Kiegyensúlyozott Annamária nertársnő már kevés a fülkeforradalmi rend és fegyelem fenntartásához a médiában.

Pénz

Pikáns mozzanata a kampányszabályozásnak, hogy a szabadság körbenyírását, milyen elegáns egyszerűséggel köti össze a Fidesz a pártpénztár karbantartásával és az oligarcha-etetéssel.

A tervezet a legnézettebb csatornákról egyszerűen mindenkit kitilt, értelemszerűen ezzel nullára írva a hirdetési konkurencia bevételét. A nyomtatott sajtóban és a közszolgálati médiában szereplő hirdetések költését szintén szigorúan szabályozza a törvény. Azonban a fizetett közterületi plakátokon való megjelenést egyáltalán nem szabályozza. Itt csókolom szabad a gazda! És jé, ezen a területen éppen Simicska Lajos és Nyerges Zsolt cégbirodalma bír döntő befolyással. Már-már szíven ütő ez a véletlen egybeesés! Ilyen véletlent, hogy az a Simicska, aki a kormányváltás után meghétszerezte(!) hirdetőcégeinek nyereségét, pont belekerül a tutiba. Államilag odaterelik neki a teljes politikai hirdetési piacot és kinek-kinek olyan árat mond, amilyet akar. Micsoda mázli, nem?

Biztos Lajos is zavartan mosolyog a sors iróniáján, hogy ha a politikai ellenzék országos szinten láthatóvá akar válni, akkor bizony az ő markába kell perkálnia vastagon. Hát így jártatok kispofáim, ha nyerni akartok, fizessetek a Fidesznek. Persze nem nyertek majd, de legalább segítetek kitömni a pártkasszát. Zseniális, igaz?!

Mindeközben a választási kampány igazi rákfenéjének kezelése, a pártfinanszírozás átláthatóvá tétele sehol sincs. Ennek a beígért törvénynek se híre se hamva, az ígért kampányszámla sehol. Ja de nem is, Orbán múltkor bedobta, hogy a pártok ne kapjanak pénzt. Amijük meg még maradt, abból vegyenek plakátot Lajosnál. Hehehe... 

Prosztóság

A legszebb az egészben, hogy most már az egész teljesen nyíltan zajlik. Ahogy a választási regisztráció esetében, itt sincs kétség afelől, hogy a Fidesz a nyugati demokráciák gyakorlatával éppen ellentétes célt tűzött ki maga elé. Nem részvételre akarja biztatni az állampolgárokat, hogy növelje a megválasztott kormány legitimitását. Éppen ellenkezőleg: megszűrni és távol tartani igyekszik a szavazókat, hogy lopakodó módba kapcsolja a szavazást, és csökkentse a kockázatot.

A legjobb bizonyíték erre, hogy a regisztrációs időszak megkezdése előtt például tiltott a kampány. A kormány saját belátására bízza, hogy a „megfelelő mértékben és módon” tájékoztassa majd a polgárokat. Mondjuk beleteszi a Magyar Közlönybe, azt úgyis sokan olvassák. Az ő célközönségük nagyobb arányban néz köztévét, kevesebbet használja a netet, és a regiszrációs és Kubatov-lista alapján kis erőfeszítéssel mozgósítható. A saját maguk állította választási bizottság pedig éberen őrködik majd, hogy a folyamatba ne csússzon hiba.

Akárhogy is forgatjuk: közvetett és közvetlen módon végül sikerült államosítani a választási kampányt is. Mégpedig úgy, hogy ennek alapján éppen legelemibb feladatait nem látja el: az állampolgárok széleskörű tájékoztatását a demokrácia működtetéséhez szükséges választási lehetőségekkel kapcsolatban.

A Fidesz nem akar bizonytalan kimenetelű demokráciát játszani, inkább biztosra megy. A legitimitás mértéke számára nem tényező, kit érdekel, ha csak 150.000 szavazó is választja meg őket? Egyáltalán, kit érdekel a szavazó? A politikát gólra, azaz hatalomra játsszák, nem szavazóra. Oszt jónapot!

Ezek a totálisan önkényes döntések már a látszatát sem akarják kelteni a demokratikus elveknek vagy a közjó szolgálatának. Nincs hozzájuk sem érv, sem indok. Nem mintha bármivel indokolni lehetne őket. Hát nem is fáradnak vele. 

Fiatal Autokraták Szövetsége

Mégpedig azért, mert a Fidesz pontosan felmérte, hogy van egy jókora réteg Magyarországon, amelyik jól reagál a pátosszal marketingelt autoriter hatalomra. Amely réteg számára teljesen mindegy milyen szabadságjogokat von meg éppen a kormány, mennyire analfabéta hibákat vét a gazdaságban, miként szigeteli el az országot a civilizált nemzetektől. Amely réteg örömmel megtesz bármit, ha megkapja a szerethető, karizmatikus vezér és a gyűlöletes ellenség képét.

Mindig voltak, akik mogyoróért adták a szabadságukat, hiszen sosem volt rá szükségük. Horthy, Rákosi, Kádár is megtalálta ezt a réteget, rendszerük aranyfedezetét. S bár nem rögtön, de Orbán is kitapintotta, hol húzodik ez a gazdag telér. (Az MSZP csak próbálja tapogatni.)

S Orbán megtanulta a szerepet is, mellyel ezt az egyiptomi szisztémát el tudja adni az arra fogékonyaknak. Mert nem bibói értelemben vett demokrata ő. Orbán a társadalmat olyan piramisnak képzeli el, mint aminek mennyei mintájára pártját már megalkotta: a csúcson ül Felcsúti Ramszesz, a nap fia, az Arany Hórusz, alatta a papság, akik ápolják a kultuszt, majd a közszolgáló közrendűek hálás tömegei, végül sötét gödrökben fetrengve a társadalomból kivetettek – bűnöző hajléktalanok, drogosok, nyugdíjpénztáros eretnekek, ellenzékiek, terrorista bloggerek.

A gond csak az, hogy akik belülről ismerik a pártot, azt mesélik, hogy odabenn, Fidesz-Utópiában bizony terror van, riadt kussolás, és fortélyos félelem igazgat.

És már minden új nap és törvény ehhez szoktat minket idekint is. Az értelmetlen és megalázó regisztráció és a cinikusan korlátozó államosított kampány sem kivétel, hanem a szabály.

Hát tanuljunk hallgatni, vagy nyissuk ki a pofánkat!

Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!