Helyzet van. Bajnai színre lépése három hét alatt átrendezte az ellenzéki térfelet. Az egykori miniszterelnök egyben a létező legnehezebb feladatot is kikapta magának. Egy személyi és érdekellentétektől szabdalt, rendkívül vegyes összetételű ellenzéki konglomerátumot kellene valahogy együttműködésre bírnia. Mégpedig a Fidesz által buherált új választási logika miatt lehetőleg úgy, hogy másfél év múlva a kormányváltást kívánó szavazó lehetőleg csak két rubrikával találkozzon: Fidesz / Nem Fidesz. Ez valós esélyt teremtene a jelenlegi rezsim leváltására, és megvalósítaná Orbán legrosszabb rémálmát: saját fegyverével győznék le. Minden más részleges megoldás, vagyis a kormányváltó szavazatok megosztottsága, viszont az ellenzéket még a mostaninál is jelentéktelenebb szerepre kárhoztatná.

A dolgok állása

A kérdés, hogy az ellenzéki oldalon meg tudják-e játszani úgy a csavart labdát, hogy abból végül ne öngól legyen.

A Medián szerint a szavazói hajlandósággal bíró, pártot választani tudó honfitársaink 22%-a voksolna az Együtt 2014 tömörülésre, míg az MSZP-re 15%, az LMP-re 4% a DK-ra pedig 3%. Erős kezdés Bajnaitól, ami azt jelzi, hogy a politikailag tudatosabb és aktívabb választók csoportjában az „Együtt 2014” jelentős megszólító erővel rendelkezik. Mindennek pedig a bizonytalanokat és impulzusszavazókat távol tartani igyekvő választási regisztráció miatt is nagy jelentősége van.

A számok alapján tehát eddig ez a kezdeményezés találta leginkább telibe a bizonytalanok remény-zónáját, amire az is utal, hogy nagyszámú új szavazót tudtak behozni az egyik pártot sem választók senkiföldjéről.

Az angolszászok ezt a helyzetet hívják „momentumnak”. Ez a körülmények olyan szerencsés együttállása, amely elősegítheti a siker elérését. Az viszont már a résztvevőkön múlik, hogy ezzel tudnak-e élni, képesek-e kiaknázni a helyzetben lévő potenciált. Bajnai vizsgája az lesz, hogy van-e annyira taktikus politikus, hogy a bal oldalt megtartva, szavazókért a jobb oldalra is átnyúlva felépítse az összefogást.

A mutatvány nem lehetetlen, de ehhez képest valószínűleg Indiana Jones is könnyebben szlalomozott a csapdák között.

De mi segítheti és mi gátolhatja ezt az akadályfutást?

Gordon-bontás

Az egyik meghatározó tényező, maga Bajnai Gordon személye.

Az ellenzék elmúlt két éves szereplése leginkább egy fej nélküli csirke rohangálására emlékeztetett: kivérző pánik és irány nélküli vergődés, mielőtt mennek a levesbe. A leszerepelt, alkalmatlan vagy tapasztalat és súly nélküli figurák és kocsonyás politizálásuk nem tették túlzottan bizalomgerjesztővé az ellenzéki alternatívát. Az ellenzéki szereplők egyszerűen képtelenek voltak támogatottságra vagy értékelhető politikai cselekvésre fordítani a társadalmi szinten tapintható csalódottságot.

Az egyenletbe egyértelműen Bajnai hozta a változást. Visszanézve megmosolyogtató, mennyi hiszti előzte meg október 23-ai fellépését. A Milla végül pontosan azt tette, ami ellen vehemensen tiltakozott: kampányszínpadot biztosított Bajnai visszatéréséhez. Szerencséjére. Nyilvánvaló ugyanis, hogy Bajnai szereplése nélkül mind a politikailag éretlen Milla, mind a tanácstalanná vált Szolidaritás szimplán megrekedt volna az ellenzéki kisbolygó-övezetben. Vicces, de ez az élenjáró kisdobosnak tűnő menedzser a szavazók szemében azt adta meg az ellenzéknek, amit Juhász Péter, Kónya Péter, Gyurcsány Ferenc, Schiffer András vagy Jávor Benedek nem tudott: arcot és komolyságot.

Pedig legtöbben feltehetően csak annyira emlékeznek Bajnai ügyvivői kormányzásából, hogy abban az egy évben nem volt különösebb botrány. De mivel jelenleg hetente kettő az átlag a ritka mód gusztustalanokból, és úgy négy-öt a kisebb balhékból, így érthető a békevágy. És a hőzöngő izmozás, cinizmus és agresszív ostobaság kontrasztjaként Bajnai békés, józan, szakértői imidzse épp megfelelhet a célnak.

Ha.

És itt kezdődik az Indiana Jones-os rész.

Megtört szívek szállodája

Ha például lesz mire szavaznia a kormányváltóknak. Szervezetileg érthető az egyesületi forma iránti vonzalom egy olyan időszakban, amikor az átlag polgár kiköp, ha a párt vagy politikus szót meghallja. Gesztusnak megteszi ez az illendőségből felvett szűzkurva jelmez, de inkább időnyerésre és manőverezésre jó. A választók éppúgy nyilvánvalóan választható pártként tekintenek rá, amiként a többi párt is vetélytársként. Mivel itt adminisztratív púposkodással a Fidesz is besegít, az Együtt egyszerűen mozdulhat el a pártként bejegyzett választói összefogást képviselő ernyőszervezet irányába.

A játék lényege innentől: úgy libikókázni a belépők támogatottságot hozó és elutasítottságot kiváltó értékével, hogy az egyenlet végén kijöjjön a váltáshoz szükséges kritikus tömeg.

Lényegi kérdés például, hogy Bajnai szavazókat vonzó ereje elég lesz-e ahhoz, hogy az ellenzéki választói tömörülés szervezésének súlypontját az MSZP hatósugarán kívülre helyezze. A szocik támogatottságát lefőző eredmény ennek egyik fontos eleme.

Ezzel egyrészt rugalmasságra kényszeríthetik az MSZP-t, elérve, hogy azok elveszítsék azt a kényelmes pozíciót, amelyből összefogás nélkül is létrehozhatják a számukra kedves Fidesz-MSZP kétosztatú felállást. Ekkor már az MSZP-nek kellene magyarázkodnia, hogy miért nem vesz részt akár áldozatok árán is a Fidesz-rezsim leváltásában.

Másrészt, az MSZP meghatározó jelenléte azonnal befagyasztaná a szavazói tábor szélesítésének lehetőségét, nem jönne létre új pólus, és nem változna semmi a politikai emésztőgödörben.

A Együtt egyik legnehezebb feladata, hogy egyszerre támogató, de hangsúlyozottan külső partnerként kezelje és ugyanakkor 8-10 százalékos kispárttá olvassza az MSZP-t, pluszban elfogadtassa Mesterházyval, hogy mindenki jobban jár, ha nem jelölteti magát miniszterelnöknek (egyébként tényleg).

Tehát az Együttnek úgy kellene megnyernie a szoci szavazatokat, hogy magát az MSZP-t csak az udvarba engedi be. Persze mindezt az MSZP-ben is tudják, és egyelőre a diplomatikus hallgatásig vagy semmitmondásig merészkedtek el.

Az LMP még a szociknál is nagyobb dilemmában van. Az Együtt az ő amúgy sem túl széles szavazóbázisukat is nyúlja, ezzel a parlamenti küszöb alá tolva a zöldeket, akik számára így nemhogy az új vezető erő, hanem a mérleg nyelve szerep is elveszni látszik. Ugyanakkor az együttműködés számukra váratlan esélyt is jelenthet. Mégpedig azzal, hogy akár meg is találhatják a hozzájuk leginkább passzoló szerepet. Tegyük fel, ha például a közös tárgyalásból úgy jönnének ki, hogy az összefogásban ők képviselik a környezetvédelem és a jogállamiság területét. Ez esetben megtarthatnák az arcukat, és azzal foglalkozhatnának, amihez van tehetségük. Vihetnék a rendszerkritikus ökopolitikát, és nem kellene görcsölniük az általános váltópárt funkcióval, amely szerep jócskán lötyög rajtuk. Némi bölcsességgel és kompromisszumkészséggel ebben a helyzetben benne van egy klasszikus win-win szituáció lehetősége.

Nehezebb azonban a helyzet azokkal a szereplőkkel, amelyek mögött nem áll szavazói támogatás, cserébe jelentős elutasítottságot vinnének a közösbe. Mint például Kuncze Gábor vagy Gyurcsány Ferenc. Gyurcsány természetesen semmit sem kockáztat, épp olyan vehemenciával kampányolt a Milla ellen, mint jelentkezett első körben támogatónak. A DK csak azzal veszthet, ha kimarad. Az Együtt szempontjából azonban az üzenet érthetően inkább ez: Kösz Feri, inkább ne segíts!

Árnyjáték

Emellett továbbra is ott a kérdés, hogyan és mivel/kivel tudja megszólítani a Bajnai-féle tömörülés a mérsékelt jobboldali szavazókat, mert bizony rájuk is szüksége lesz. Erre legalkalmasabb persze hiteles, vállalható konzervatív figurák felkérése lenne (pl. Sólyom László, Ángyán József, Tulassay Tivadar), szimbolizálva egyfajta pártok fölötti nemzeti kiegyezést.

Végére ötletelésként: a fenti dilemmák feloldására a legpraktikusabb talán egy afféle árnyékkormány felállítása lenne. Ebben egyrészt meg lehetne találni a különféle csatlakozók számára legalkalmasabb szerepet, mint egy afféle előzetes koalíciós tárgyalásként. Másrészt a tömörülés napi szinten adhatna alternatív javaslatot, választ a felmerülő politikai kérdésekben, demonstrálva úgy a szakértelmet mint a közös fellépést. Ha jól csinálják, talán tényleg sokan elhinnék, hogy sikerül majd nekik Együtt 2014-ben.

Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!