A valóság tagadása a létező legegyszerűbb módszer a menekülésre. Annyira pofátlan, hogy az ellenfél egy darabig magában keresi a hibát. Tizedszerre elsütve azonban sokat veszít a varázsából.

A keddi tandíj-ügyi eredménytelen kormány-diák egyeztetés apropóján Balog Zoltán miniszter és Kósa Lajos a Fidesz ügyvezető alelnöke odanyilatkoztak, hogy a tiltakozó diákok 6 pontjából 5 már teljesült is, és voltaképp csak a röghöz kötés kérdésében térnek el az álláspontok. Ezért aztán az egész tiltakozás „okafogyottá” vált. Mivel azonban mindezt tárgyalásra alkalmas konkrétumokkal nem tudták alátámasztani, a diákok felálltak az asztaltól.

A kormányülést követően szerda délben azután Gíró-Szász András bejelentette, hogy a kabinet hogyan látja jónak a felsőoktatás átalakítását. Igen, jól sejtik, a villámkezű barkácsolás továbbra is a diákokkal, rektorokkal, szakmával való egyeztetés nélkül zajlik. (Kivéve persze a Fidelitast.) A végére Gíró-Szász pluszban még tett egy dodonnai kijelentést: „A mostani döntések véglegesek. A pontszámokról és más nyitott ügyekről lehet még tárgyalni.”

Mindenesetre lassan már a fogadóirodákban is lehet tétet tenni arra, hány napig/óráig/percig tart ki a kormány egy-egy visszavonhatatlan állítása. December 6-án például ugyanez a Gíró-Szász jelentette be a 10.000 férőhelyes végleges döntést.

A kormány szemmel láthatóan nem akar precedenst teremteni érdemi tárgyalások folytatásával, nehogy bárki azt higgye, rés támadt az egyszemélyi akaratra felfüggesztett, rendeleti alapú hatalomgyakorlási szisztémában.

A kormány szerint tehát minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel mindenki meg lehet elégedve, minden teljesült, húzás bejglizni!

 Nem árt azonban megnézni közelebbről, hogy is állunk jelenleg. Emlékeztetőül a 6 pont:

1. Követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját!

2. A keretszámokat állítsák vissza legalább a 2011-es szintre!

3. Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat!

4. Töröljék el a hallgatói szerződést!

5. Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát!

6. Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy a hátrányos helyzetű családokból is legyen esély bejutni a felsőoktatásba.

Általános szinten maradjunk annyiban, hogy a kormányzati megszólalásokban a valóság és a szavak jelentéstartalma hagyományosan olyan párhuzamosok, amelyek szinte soha nem találkoznak. A mostani konkrét esetben pedig az urak finoman szólva szintén „nem fejtették ki az igazság minden részletét”. Hogy egy klasszikust idézzünk.

Lényegében ugyanis annyi történt, hogy kentek egy kis rúzst a leépült felsőoktatás zombijának pofájára, a mancsába adtak egy „nincs keretszám” feliratú papírzászlót, és kész: „Tessék, itt van, ezt akartátok, most már egy szót se karácsonyig!”

És a NER-kommunikáció hagyományai szerint, amikor a hatalom kinyilatkoztat, akkor az ige egyszeriben testté lőn, és annyi... a folyamat befejeződött, és végleges is úgy 24 óráig: Este lesz és reggel: első nap. És Orbán látá, hogy ez jó. És onnantól mindenki hiszi tőle lefelé, hogy a föld banán alakú. Sőt eleve mind úgy is gondolták.

Csakhogy a kultuszon kívüli világ számára kicsit másként néz ki ez az igazsággal való boldog önkielégítés. Például, hogy a 6-ból 5 teljesült pont helyett az eredmény egyelőre inkább olyan 1,25. Ráadásul mindent összevetve mínuszban.

De nézzük sorba:

1. Követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját!

Nem egészen világos, hogy az Orbán által bemutatott romkocsmai merengés és 3 napon belül gyógyuló statáriális döntés a szakminisztérium számára tényleg megtestesíti-e az átfogó reformot. Mindenesetre jó érzés lehet számukra, hogy a nyilvánosságnak szánt nemzeti képregény-verzióban pár tini merengő lenyomja a teljes apparátust, amiután ők úgy állnak ott a tegnapi mondataikkal, mint egy sereg MSZP-mintás tandíj-vámpír. De a hit nem arra való, hogy ne használják. És ha tényleg hiszik, hogy igen, ezt hívják átfogó reformnak, akkor nincs több kérdés: csak egy szimpla csoportpszichózissal állunk szemben. Sima hideg vízzel gyógyítható.

Ha viszont mégsem, akkor marad a cinizmus: pontosan tudják, hogy ez puszta szómágia, a felsőoktatás ügye egy tapodtat sem jutott előre, legfeljebb nem csúszott még hátrébb annál, mint ahol volt. Valódi reformhoz azonban se tudásuk, se szándékuk. Amit csinálnak az csupán a botkormányt rángató vakrepülés. Mindenféle repülési terv, azaz vizsgálatok, hatástanulmányok, koncepció, egyeztetés és egyéb nyugati egzotikumok nélkül. Csak úgy, mint eddig: kinyilatkoztatva, kapkodva, átgondolatlanul, ahogy más területen is bevált.

Inkompetenciájuk, megalázottságuk és szervilizmusuk mélyén talán tudják, hogy az átfogó reform nem egy afféle „hirtelen halál”-jellegű folyamat, hogy mondjuk Orbán azzal ébred, hogy önfenntartó felsőoktatás kell. Nem is egy hétvégi pánikrohamban született improvizáció. Hanem végiggondolt, szakmai érvekkel és adatokkal alátámasztott, nyilvánosan megvitatott, társadalmilag egyeztetett, hiteles és megalapozott folyamat. Egy ilyen keretben még a plusz terhek is elfogadhatóak. A szabad szemmel is látható kontárkodás azonban tartalmazhat bármilyen ígérgetést, hiteltelen marad. Vagy mindezt esetleg mégsem tudják.

2. A keretszámokat állítsák vissza legalább a 2011-es szintre!

Talán ez a legkevésbé szerencsés pontja diákok petíciójának, mivel egy már eleve buherált állapotot tesz meg referenciának, ami üti a reformszándékot is – lévén a kettő nem feltétlenül fedi egymást. Persze érthető a „legalább ne ártsatok” szándéka. És a kormányzati bejelentés alapján ezen a téren látszik is némi eredmény. Ami kábé annyit jelent, hogy minden marad a régiben, amit reformnak azért nehéz lenne beállítani, ahogy az sem világos, hogy ez nem csupán egy erre az évre szóló időnyerés-e, hogy lehűtsék a lázongást.

De nem a mi kormányunkról lene szó, ha nem szúrna be ide is valamit. A kabinet valamiért eltökélte, hogy ismeretlen okból bosszút áll a jogász és közgazdász képzésen, mivel úgy tűnik, itt továbbra sem akar támogatott képzést nyújtani.

Ezt tekinthetnénk akár váratlan önkritikának is a szinte kizárólag jogászokból álló jogállam-romboló Fidesz és az elemi műveletekkel is hadilábon álló Matolcsy részéről, mondván nem éri meg a pénzt, ha ez a végeredmény. De persze itt valószínűleg inkább a kormánypártra oly jellemző kicsinyes bosszúról van szó, mivel egyik szakma sem fogadta éppen kitörő örömmel a kiépülő Fidesz kaganátus unortodox jogi és fiskális húzásait. Más indok vagy érv eddig legalábbis nem hangzott el. Ráadásul ezek az elitképzés szempontjából fontos területek, ezért a társadalmi mobilitás itteni befagyasztása jelentős negatív hatással jár.

3. Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat!

A tavalyi nagy forráskivonás után az eddigi költségvetési tervek szerint jövőre megint csak 27 milliárddal kevesebb jut a felsőoktatásnak, amihez hozzácsaptak még egy 11 milliárdos elvonást. Így két év alatt a források 40-45 százalékát vonták ki a területről. Ezzel a leborotválós filozófiával a Fidesz persze nem áll egyedül, minden kormány előszeretettel apasztotta az oktatási és kulturális forrásokat. Azonban nincs az a fogpiszkáló, amit a végtelenségig lehetne faragni. A jelenlegi szint már a működésképtelenség határára sodorta az intézményeket.

A mostani ígéret az ideihez képest plusz 24 milliárdról szól, jobbára olyan inkább csak idekamuzott közvetett formákban, mint a felsőfokú oktatási intézmények adósságrendezése, az európai uniós pályázatok önrészének átvállalása és az elhibázott ppp-konstrukciók felülvizsgálata. Kérdés, hogy akkor mi biztosítja a mondott 55.000 fő képzésének forrását? A jelenlegi költségvetési keret ugyanis a 10.000 fős tervezetre van belőve. Mi a biztosíték ennek rendelkezésre állására? Honnan csoportosítják át? Ne felejtsük el, hogy a felsőoktatás forrásait ez év végén is zárolták.

Erről a pontról tehát még messze nem állítható, hogy kipipálható lenne. Különben, mivel eddig az volt a jelszó, hogy az elcseszett gazdaságpolitika miatt megspórolandó kiesést majd pótolják a diákok befizetései, mivel az állam számos helyről egyszerűen kivonul. A fenti források pedig meglehetősen bizonytalanok vagy épp nem használhatóak erre a célra. Sokkal valószínűbb, hogy a tiltakozás elültével a pénzt az eddigi terv szerint egyszerűen kivonják, oszt kész. Kell stadionra, egyházra, közgépre, járási párttitkárokra, tankerületi gazdatisztekre, rézpitykére, mifenére. Oktatásra nem fussa, no.

Mindebből persze az egyetemeken és főiskolákon még továbbra sem lesz ésszerű és korszerű, tervezhető gazdálkodás, csak vergődés és agónia.

4. Töröljék el a hallgatói szerződést!

Ez az a pont, amelyben még a kormány szerint sem találkoznak az álláspontok. Nem is csoda. A röghöz kötés intézményét egészen hátborzongató érveléssel próbálja igazolni a kabinet. Abból indul ki, hogy a hálátlan magyar fiatal alapból ki akar vándorolni, és úgymond itt csak ingyen kiképezteti magát, azaz ráfizetéses az állam számára. Oda kell hát kötni az ágy lábához a bidest.

Nem véletlen, hogy ilyen jellegű röghöz kötésre Európában egyedül csak Fehéroroszországban található példa (amelynek vezetője éppen a minap gratulált Orbánnak, hogy végre hagyja a csudába a demokráciát).

A demokratikus államokban ugyanis az állam nem tekinti tulajdonának az állampolgárt, sem annak sorsát, életéveit vagy céljait. Márpedig a röghöz kötés nem más, mint egyfajta túszejtés, és valóban sokkal közelebb áll a feudalizmushoz. A hallgató nem az államé, a helyzet éppen fordított. (Kelet felé haladva persze mást tapasztalunk.)

5. Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát!

Itt nagyon egyszerű a képlet. A kormány tudatosan és szisztematikusan számolja fel az egyetemi autonómiát. A hatalom ilyen irányú terjeszkedési hajlandósága persze szintén nem mai keletű. 2005-ben a Magyar Bálint vezette tárca már rámozdult a dologra, akkor éppen Mádl Ferenc kérte ki az Alkotmánybíróság véleményét, amely megsemmisítette a mainál jóval enyhébb kontrollszerzési szándékot, levezetve az akkori alkotmányból az egyetemi autonómia védelmét és fontosságát.

A Fidesz tanult riválisa esetéből, és az általa skiccelt Tákolmányban gondosan vigyázott arra, hogy az AB legközelebb már ne védhesse meg az egyetemi autonómiát. A „XXI. századi modern alaptörvénybe” (copyright Áder János) egyszerűen beleírta, hogy a tudományos függetlenség nem alapjog, hanem aztat ő majd külön törvényben saját szája íze szerint fogja politikailag buherálni. Mire nem jó a kétharmad, nem igaz?!

Saját alaptörvényük erre csak a lehetőséget és keretet adja meg, mostanra azonban elérkezett az idő, hogy szépen kifaragják a kézivezérlő pultjának kapcsolóit is. Így nemes egyszerűséggel az egyetemekre is pártkomisszárokat küldenek, akik a gazdálkodás felügyeletével élet és halál uraivá válnak. A kormány számára ez persze csak egy újabb terület elfoglalása, ahova kiterjesztheti kontrollját. Mivel egyetemi szempontból ez abszolút kontraproduktív, így persze az egésznek semmi értelme, de a hatalmi ösztön Félázsiában nem racionális alapokon, hanem az Arany Horda szellemiségén nyugszik, ezért be lesznek törve.

Az egyetemek így várhatóan a média és a művészeti intézmények sorsára jutnak: politikai, ideológiai szempontokkal átitatott, függő, kiszolgáltatott és zsarolható intézményekké válnak. Színvonaluk ennek megfelelően valószínűleg követi majd a fent említettekét. Azaz igen, ők is pontosan olyanok lesznek, mint a Kádár-korszakban.

Semmi olyasmiről nem hallani, hogy Balog Zoltán vagy Orbán megváltoztatná ezeket a terveket, vagy a saját főzésű alaptörvényben vissza akarná helyezni jogaiba a tudományos élet függetlenségét. A veszély tehát nagyon is jelentős, sőt azonnali.

6. Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy a hátrányos helyzetű családokból is legyen esély bejutni a felsőoktatásba.

A társadalmi mobilitás valamiért szálka a Fidesz szemében. Az általuk képviselt adórendszer, gazdasági intézkedések, foglalkoztatási és oktatási politika eredményükben mind a társadalmi különbségek növelését eredményezik. A Skandináv típusú szolidáris, összetartó és átjárható társadalom helyett így mindegyre a dél-amerikai típusú, erősen szegregált, nem átjárható társadalmi modellt erősítik.

Hogy miért, az számomra egyelőre talány. (Bár azt nehéz nem észrevenni, hogy szinte minden intézkedés annak a vékony rétegnek kedvez, amelybe a döntéshozók maguk is tartoznak. Ennyire rövidlátó és önző elitet azonban még feltételezni is katasztrófa lenne.)

A jogász és közgazdász képzés teljes mértékben fizetőssé tételével a szegényebb családok tagjai előtt elveszik ezen területeken a felemelkedés lehetősége, miközben kialakul egy önmagát újratermelő, bezáródó politikai-gazdasági elit. Mindez pedig a legkevésbé sem szolgálja az ország érdekeit.

Összefoglalva:

Totálisan értelmezhetetlen, mire gondol Balog és Kósa a „teljesült” és „okafogyott” kifejezésekkel. Ugyanígy intő jel, hogy a kormány továbbra is betegesen irtózik, bármiféle nem általa kontrollált párbeszédtől, és valódi reform helyett csupán ad-hoc megoldásokkal igyekszik leszerelni az elégedetlenséget. Pedig éppen a diákok makacs kitartása miatt válik láthatóvá, hogy a szómágia díszlete totális káoszt és kezeletlen problémák tömegét próbálja elfedni.

Az egymást követő események ráadásul azt bizonyítják, mennyire súlyosan mérgezett jelenleg a helyzet. A medúza-állagúvá gerinctelenedett közmédia például azzal próbál kedveskedni a hatalomnak, hogy szánalmas módon eltorzítja és átcsomagolja a hallgatók felolvasni szánt követeléseit. Gimnáziumi igazgatónő készít jegyzőkönyveket saját diákjai kihallgatásával a helyi kormányhivatalnak, hogy mit gondolnak a diákmegmozdulásokról. (Hangulatjelentés, valaki?)

Márpedig ez a napi szeszély és pánik szerinti pörgés-forgás, párbeszédképtelen kinyilatkoztató attitűd nem valódi reformszándék, hanem egyszerű hatalomféltési taktikázás. Orbán Viktor egyszemélyes túlélőgyakorlata. És emiatt sokkal több energia megy el politikai látszatmegőrzésre, mint az egyik legfontosabb társadalmi alrendszer jövőjével való érdemi törődésre. A diákok egyelőre annyit értek el, hogy időt nyertek, a régi elavult rossz szisztémát nem váltja fel egy annál sokkal rosszabb. Ez azonban kevés, tulajdonképpen csak a kóma fenntartásához elegendő.

Ha valóban változást, jobb felsőoktatást szeretnének kiharcolni, akkor a diákoknak folytatniuk kell, amit elkezdtek, ragaszkodva a terület érdemi reformjához. Mert jelenleg hiába mondják az eladók a felsőoktatás reformjára, hogy milyen gyönyörű a tollazata, lökdösik a ketrecet, hogy ni, mozog, és minden oké, ha az, lelkiismeretükkel együtt, jelenleg egyszerűen döglött.

Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!