Az iskolaállamosítás „sikertörténete” bővelkedik bizarr élményanyagban. A kádári struktúra kádári eszközkkel való kiépítése önmagában is szürreális viszonyokat eredményez: semmiről semmit nem tudó tankerületi káderek, lenullázott iskolaigazgatók központi bekussoltatása, krétavásárlásra buzdított tanárok, exlex helyzetek, bizonytalan felelősségi és jogkörök. Arra azonban valószínűleg kevesen gondoltak, hogy az új rendszer ezen túl nem csak hogy keveset hoz az iskolának, de a jogkörökön, szakmai önállóságon túl még visz is, amit ér. Konkrétan Nyíregyházán a pártiroda berendezéséhez például kirámolja az iskolákat. Kiválogatja, ami tetszik neki, és viszi, hogy az iskolák saját eszközeivel megfelelő körülmények között gyakorolhassa felettük a gazdatiszti felügyeletet.
Az eset egyszerűnek tűnik, a hatalmi indulatból kutyafuttában, szakmai előkészítés nélkül, forráshiányosan végigvert államosítás tervezésébe az infrastruktúra, úgy tűnik, nem tartozott bele. Oldják meg, úgyis minden az államé, rekviráljanak a terepen - gondolták. Hiszen mi is alapozhatná meg jobban az iskolák és a tankerület viszonyát, mint ha a hatalmi szerv első lépésként kiválogatja és lenyúlja az iskoláktól a neki tetsző bútorokat, számítógépeket, irodai felszerelést? Lehet-e jobban éreztetni a kiszolgáltatottságot és fokozni a megalázást, hogy milyen kedélyes is a régi-új feudalizmus?
Túl megszokott, túl ismerős ez az érzés idehaza. Az iskolák számára az önállóság, a felnőtt lét jelenleg csupán egy gyorsan múló ábránd. De talán ez a rekvirálási intermezzó is csak arra szolgál, hogy megélt élményként taníthassák Fazekas Mihályt:
„Hajdan ütlekkel magyarázták a' mi Atyáink
Hogy mi az alsó rend törvénnye? kinél az igasság? –
A' ki erőssebb vólt, ugyan az kénnyére bitangolt.”
Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!
Utolsó kommentek