Többen találgatják, mi értelme, hogy a Fidesz teljes mellszélességgel kiáll a társadalom újabb védtelenjeinek, ezúttal a gyerekeknek nyílt és általános megalázása, azaz a Kocsis Máté féle hagymázas “drogszűrés” ötlete mellett. Rogán azt sem felejtette el hozzátenni, hogy ő a minél átlalánosabb gyakorlatot pártolja, és a kiskorúakat mindeképpen pipettavégen akarja látni.
Szily odanyilatkozik, hogy ez terelés.
Török Gábor meg is dícséri a Fideszt az ötletes tábormegtartási stratégiáért.
Van még váratlanul megrökönyödő KDNP-s (Good morning!)
És persze a csapágyas megbízhatósággal bólintó frakció, amely rendben valónak találja, hogy megalázással “védjék” a gyereket.
Pénz, szakmai érv, józan ész természetesen nem számít: évi 50 milliárd, kivitelezhetetlen, értelmetlen, semmiben nem segít, cserébe árt.
Persze terelés is mindez, amíg drog a vezérszó, nem a korrupció, addig szüret. Majd a vezér nagylelkű lesz. Vagy valami.
De van itt más is. Amellett, hogy fokozhatalanul bizarr képet sugall, hogy az iskolákban rendőrre és drogtesztre van pénz, míg krétára, logopédusra és fűtésre nincs, van egy fontos hiba a "drogszűrős" javaslatban, ami miatt ezzel a fidesz lábon lövi magát. Mégpedig az, hogy gyereke nem csak libsiknek, romáknak, zsidóknak, buziknak, balosoknak, fogyatékosoknak, drogosoknak, újságíróknak, bántalmazottaknak, bölcsészeknek, mélyszegénységben élőknek, azaz a “söpredéknek” van, akikkel bármit meg lehet tenni, mert megérdemlik és mert gyurcsány.
A gyerek ennél elterjedtebb fenomén, és bizony okozhat néhány kínos pillanatot, amikor a miséről hazaérve a budai kislány megkérdezi konzervatív, mélykeresztény szüleit, hogy miért kell évi rendszerességgel mások előtt pisilést bemutatnia.
A szülőknek plusz pechjük van, ha hittanon a csemete vette már a Máté evangéliumát, mert abban pl. ilyenek vannak: “De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.”
Nehéz elképzelni olyan fidesz-háztartást, ahol a “drogosok” gyűlölete elég erős lenne ahhoz, hogy megérje a saját gyerekük megalázását is, és hatna az az érv, hogy ha nincs ínyükre ez a gyerekükön végzett procedúra, akkor ők bizony támogatják a drogokat.
Miért fontos akkor a fidesznek mégis szügyig belegázolni mások, sőt mások védtelen gyerekeinek legintimebb szférájába?
Talán mert mindez nem a drog, hanem a hatalom tesztjéről szól. Hogy eléggé megtört-e már a társadalom, elég porhanyós és kenhető-e. Ne legyen tévedés, ez a javaslat, amellyel bármiféle vád vagy alapos ok nélkül akarnak embereket kötelező orvosi vizsgálatra kényszeríteni azzal egyenértékű, mintha mindenkinél kötelező évi házkutatást tartanának. Csak úgy. Védelmi és megelőző céllal.
Aki hagyja hogy vele vagy gyerekével ezt megtegyék, azzal bármit meg lehet tenni. Nincs korlát és nincs határ, nincs saját tér, nincs méltóság, a személyiség nem védhető, már gyerekként megszokod, hogy kiterítenek úgyis. A kádár-kor a sorkatonaságot és az abortusz-bizottságokat használta erre: a sorsod és tested állami tulajdon és csak feltételesen vagy szabadlábon.
Amikor a hatalom egyre többet megtehet egyre többet meg is akar tenni, szüksége van a kontroll ízére, hogy valódinak érezhesse magát. A másokra pisálás hatalom-drogjának tesztjéről Orwell így ír az 1984-ben:
“A valódi hatalom, a hatalom, amelyért éjjel-nappal küzdenünk kell, nem a dolgok, hanem az emberek fölötti hatalom. - Szünetet tartott, és egy pillanatra ismét olyan arcot vágott, mint a tanító, aki valamelyik sokat ígérő növendékét faggatja:
- Hogyan érvényesíti a hatalmát egyik ember a másik fölött, Winston?
Winston elgondolkodott.
- Úgy, hogy szenvedést okoz neki - felelte.
- Helyes. Úgy, hogy szenvedést okoz neki. Az engedelmesség nem elég. Amíg nem szenved, hogyan lehetne bizonyos az ember afelől, hogy az illető az ő akaratának engedelmeskedik, s nem a sajátjának? A hatalom a fájdalom és a megalázkodás előidézésében rejlik. A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk. A haladás a mi világunkban a több fájdalom felé való haladás. A régi civilizációk azt állították magukról, hogy a szeretetre és igazságra épültek. A miénk a gyűlöletre épül. A mi világunkban nem lesznek más érzelmek, csak a félelem, a düh, a diadalmaskodás és a megalázkodás.
...
De mindig meglesz - ezt ne felejtsd el, Winston - a hatalom mámora, amely állandóan növekedni fog, és egyre kifinomultabbá válik. S mindig, minden pillanatban meglesz a győzelem izgalma, az az érzés, hogy ellenségen taposunk, aki tehetetlen. Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos.
Abbahagyta, mintha azt várná, hogy Winston megszólaljon. Winston megpróbált még kisebbre zsugorodni az ágyon. O’Brien folytatta:
- S ne felejtsd el, hogy örökké így lesz. Taposnivaló arc mindig lesz. Eretnek, a társadalom ellensége, akit újra meg újra le lehet győzni és meg lehet alázni, mindig lesz.
…
Mindig kell hogy legyen kényünkre-kedvünkre kiszolgáltatott elhajló, aki üvölt a fájdalomtól, megtörik, megalázkodik, s végül tökéletes bűnbánatban, önmagától kigyógyulva, önszántából a lábaink előtt csúszkál. Ezt a világot készítjük mi, Winston. A vég nélküli győzelmek, az egyre újabb diadalok világát: a hatalom húrjának vég nélküli feszítését. Feltételezem, hogy kezded már felfogni, milyen lesz ez a világ. Végül is azonban nemcsak hogy meg fogod érteni, el is fogod fogadni, szívesen fogod látni, részévé fogsz válni ennek a világnak.”
Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!
Utolsó kommentek