„Mexican standoff” – így nevezik a filmekben azt a szituációt, amikor 3 szereplő tartja sakkban egymást, amolyan körbeveréses alapon. Az MSZP minapi együttműködésre felhívó bejelentésével bezárult a kör, és pont ez a helyzet állt elő az ellenzéki térfélen. Együtt 2014, LMP, MSZP: mind együttműködést hirdet miközben különáll.

A jó a rossz és a csúf

Látszólag mindenki együtt akar működni, Bajnaiék az „Együtt 2014” zászlaja alatt, az LMP az „Új Pólus” kezdeményezés nevében, az MSZP pedig „Szövetség a változásért” nevű saját szervezésű szövetségben.

A szándék egyértelmű, az összefogás jelszavával mindenki a saját táborába próbálja terelni az ellenzéki szavazókat, hogy saját preferenciái és kódja szerint futtassa le a kormányváltás programját. Jelentős eltérésekkel, de mindegyikük tudja revolverezni valamivel a másikat, miközben az ő hátába is szegeződik egy colt.

Nézzük, ki kire és mivel céloz.

• + Az Együtt 2014 fegyvere, hogy Bajnai Gordon személyében egyedül ők rendelkeznek komolyan vehető miniszterelnök-jelölttel, valamint, hogy csak ez a csoportosulás tudott jelentős mennyiségű új szavazót behozni a bizonytalanok táborából a kormányváltás szorgalmazó oldalra.

- Amivel a másik kettő sakkban tudja tartani őket, hogy egyrészt az E14 nem párt. Nincsenek politikusai, szervezete kocsonyás, jelen állapotában nem tudna elindulni a választásokon, és az sem tudható, hogy a támogatottsága nem csak pillanatnyi fellángolás-e. Másrészről Bajnai Gordon személye is hordoz némi önellentmondást a „korszakváltás”, „rezsimváltás” jelszavak szempontjából. Ezt a problémát csak erősíti, hogy a tömörülés nem húzhatja túl sokáig a színvallást az MSZP-vel való együttműködés kérdésében, amit a kormánypártok propagandájukban máris kész tényként kezelnek. Az együttműködéssel pedig oda lenne a tiszta lap, különösen, ha megnézzük a névsort, amit az MSZP be kíván dobni a közös kalapba. Az együtt nem működéssel viszont elveszítik a kormányváltó többség létrehozásának lehetőségét.

• + Az LMP és az általa favorizált Új Pólus ereje, amivel meg tudják különböztetni magukat vetélytársaiktól a szüzesség és a még nem besározódott tiszta nevek behozatala. Ők erről a platformról tudják támadni a másik két alakulatot. Ezek közül az MSZP masszívan a múltat képviseli, az E14 pedig bár Bajnai révén lightosabban érintett, azonban egy MSZP-s együttműködéssel kb. ugyanarra az árnyalatra sötétedne a választók szemében.

- Az LMP gyenge pontja, hogy egyedül nem jelentenek reális kormányváltó alternatívát. A vezetői krízis, a belső megosztottság és az E14 képében megjelenő potensebb erő fellépésével pedig megindult csekélyke szavazótáboruk elvándorlása is.

• + Persze legnagyobb ellenzéki pártként az MSZP sem akart kimaradni a vezérkos-válogatóból. Az ő fegyvere másfél milliónyi stabil balos szavazó, az országosan kiépült szervezet, és hogy részben még mindig számíthat az MSZP gazdasági holdudvarának támogatására.

- A legnagyobb gyengesége természetesen az, hogy a választók 2/3-a alig két éve elhajtotta őket a pék lisztes fa...ra. És éppen azért van jelenleg is 50% körüli bizonytalan választó, mert nem akarnak visszaülni arra a hintára, amely a Fidesztől visszalendítené őket az MSZP-hez. Emellé Mesterházy gyenge miniszterelnök-jelölt is, ami abból is látszik, hogy szinte kizárólag régi, leharcolt, hiteltelen arcokat tett a tárgyalási kosárba, mintha mise történt volna.

Kutyaszorítóban

A kérdés természetesen az, hogyan tovább ebből a patthelyzetből. Az izmozás fázisa megvolt, mindenki villantott valamit a többiek és a választók felé. Viszont a jelenlegi választási szisztémában a Fideszen kívül ez a döntetlen és pontosztozkodás senkinek sem jó. Különösen nem a változást kívánó választóknak. Ha külön indulva körzetenként összesen 60%-ot is kapnának, még mindig simán nullára bukhatják a választást.

Azt nyilván senki nem gondolta, hogy a szocialisták önvádtól mardosva, szégyenkezve ülnek majd a sarokban, hátha behívják őket a kispadról. Azt tették, amit tehettek. Egy darabig úgy tűnt, hogy simán kinéz nekik a surranópályán a Fidesz mögötti második hely. Hagyják elhullani a kicsiket (LMP, DK, 4K, Szolidaritás), legnagyobb ellenzéki pártként egyedül bennmaradnak a parlamentben, és ellenzékben készülgetnek 2018-ra. Saját belső stratégiájuk is ezt vázolta fel. Számukra a kétpárti váltógazdaság tökéletesen elfogadható szereposztás.

A problémát Bajnai feltűnése jelentette. Ha ugyanis az Együtt 2014 felizmosodik, veszélybe kerülhet az ellenzéki vezető szerep, szavazókat is veszthetnek, a harmadik helyezettet pedig nagyon bünteti a jelenlegi szisztéma.

Az LMP kitáncolása ebben a helyzetben kapóra jött, hisz nem állt fel az MSZP-vel szemben egységes szövetség. Újabb együttműködést pedig az MSZP halálos nyugalommal ajánlhat, mivel pontosan tudja, hogy azt az ő vezetésükkel a kicsik közül senki nem fogadja majd el. Azaz marad a szkander az árván maradt Együtt 2014-gyel.

Tegyük hozzá hihetetlen cinizmusra vall az MSZP részéről, hogy „tárgyalódelegációként” ezt a névsort küldte szét: Veres János, Szekeres Imre, Kovács László, Hiller István, Kiss Péter, Szanyi Tibor, Baja Ferenc, Havas Szófia, Kákosy Csaba, Kökény Mihály.

Alig 5 hete, amikor Mesterházy-t egy nyilvános beszélgetésen az MSZP felelősségéről és megújulásáról kérdezték, például még ezt válaszolta: „a pártvezetésben 38 év az átlagéletkor, és nincs köztük olyan, aki a szocialisták első vonalába tartozott volna korábban.” Most pedig itt van ez a névsor, mint a fiatalított, megújult, friss MSZP képviselői. Plusz a háttérben ott figyel Schmuck Andor, Puch őrspénztáros és még sokan a megszokott padavánok közül.

Mégis, mit tanult ez a párt az elmúlt évtizedből? Hogy pechjük volt? Hogy a Fidesz-fóbia majd újra elintéz mindent, és a népek fogcsikorgatva megint behúzzák az ikszet ugyanazokra a vörös palástos ördögűzőkre, és mehet minden tovább?

Az LMP elutasítása épp ezt a mumust festette fel, és látszik a lépésük egyelőre önbeteljesítő jóslatnak.

Az E14 részéről amolyan jó zsaru – rossz zsaru felosztásban a Millás Juhász Péter mindig hárítja a szocialistákkal való puncsolást, míg Bajnai megnyilvánulásaiban mindig óvatosan nyitva hagyja az MSZP-vel való együttműködés lehetőségét, jövő tavaszra tolva a tárgyalások kérdését.

Ezt egy darabig még lehet játszani, de aztán majd mondani kell valami hihetőt, működőt és kevéssé kínosat a szavazóknak.

Trigonometrikus végjátékok

Bajnainak ezzel most fel van adva a lecke. Ha a fenti társasággal elkezd együtt fényképezkedni, akkor azzal ki is végzi saját vonzerejét, egyben lenulláz minden „korszakváltás” kezdetű mondatot, a támogatók ettől elbizonytalanodhatnak, és az egész kezdeményezés összeeshet, mint egy rizsfelfújt. Az MSZP mindezt persze nem bánná.

Az E14 szemszögéből továbbra is érvényesnek gondolom a Heartbreak Hotel című posztban írottakat: „A Együtt egyik legnehezebb feladata, hogy egyszerre támogató, de hangsúlyozottan külső partnerként kezelje és ugyanakkor 8-10 százalékos kispárttá olvassza az MSZP-t.”

Ha ezt meg tudja lépni az E14, akár az LMP külső segítségével, akkor tényleg megérdemlik, hogy tegyenek egy próbát.

A másik lehetőség a nyílt konfrontáció és a verseny csúcsra járatása „a múltat végkép eltörölni” jelszó mentén, kérdés, hogy ehhez van-e elég muníció az E14-ben.

Akárhogy is, a E14 valószínűleg nem fogja tudni elkerülni, hogy ne váljon párttá, mivel így túlságosan sebezhető és kiszolgáltatott. Ezzel még az LMP is oda tudott nekik szúrni, az MSZP pedig a napokban megnevezte mind a 106 egyéni képviselőjelöltjét, akit indítani fog a választásokon, jelezve, hogy köszönik, ők megvannak egyedül is.

A sok közül az egyik lehetséges kimenet tehát a totális vérfürdő. Az ellenzék teljes dezintegrációja, amikor nem jön létre semmilyen összefogás. A kivagyi kakaskodás végén mindenki külön indul, és így halomra lövik egymást, amit Fidesz szotyizva végignéz. A kormánypárt pontosan egy ilyen előfeltevésre alapozva alakította olyanná a választási törvényt, ahogy most kinéz.

A végeredmény a Tarantino-klasszikus Kutyaszorítóban jelenete:

A köztes út, egy felemás kompromisszum, kis arányú győzelem, tolószékes, béna kacsa kormány, valószínűsíthető vergődés.

A pozitív véglet sokkal de sokkal nehezebb. Olyan közös megoldást kellene találniuk az ellenzéki szereplőknek, amelyben megszületik a szavazatmaximáló összefogás, amelynek feltétele, hogy ne az előző rezsim visszatérését ígérje és eredményezze. Azaz lehetőséget teremtsen egy valódi demokratikus fordulatra a csöbörből-vödörbe lögybölődés helyett.

Van-e erre esély, egy ilyen feszült, rengeteg hibalehetőséget rejtő szituációban? Talán egy hajszálnyi. Ehhez minden szereplőnek túl kellene tudnia lépnie a saját árnyékán, és a katasztrófa elkerülése érdekében akár olyasmit is megtennie, amihez pedig egyébként nincs túl sok kedve. Mert amíg ők egymást zsarolják, addig a Fidesz kottájából játszanak.

Végül egy példa arra, hogy néz ki egy ilyen happy endes „unortodox” mexican standoff:

Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!