Amit jogállami téren mostanában élünk át, az mintha nem is a valóság vagy a való élet lenne, csak valami abszurd, élet-szerű hagymáz.
Már a vasárnapi anti-listázós tüntetés idején is úgy éreztem, itt valami tévedés van. Azután Orbán parlamenti megnyilatkozásai ezt az érzést egyértelművé tették: ez a sok ember rossz tüntetésre ment ki. Nem mintha a nácizmus elutasítása nem volna fontos gesztus. Mert az. Bármikor az. Ez nem is kétséges. A gond azzal van, hogy a sorfal a kapu rossz oldalára állt fel, a gólt most nem innen kapjuk.
Jelenleg ugyanis itthon a legkevésbé sem valós veszély zsidólisták felállítása. Így például Rogán Antal is teljes nyugalommal és bátorsággal szállhat szembe egy nem létező veszéllyel a jog és igazság harcosaként. Más kérdés, hogy azután ezt rögvest zárójelbe tette Orbán parlamentben elhangzott mondata, miszerint „Mi, magyarok megvédjük zsidó honfitársainkat”, amivel nemes egyszerűséggel jóváhagyta a listázós szétválasztást. Viszont jelenleg nem náci hatalom épül. Csak egy amolyan csirizelt, koszos-büdös kis autokrácia.
A probléma pedig, hogy a jelenvaló és reális, valóban jogfosztó választási regisztráció és rendeleti alkotmányozás önkénye ellen ennek a tömegnek a töredékét sem mozgatta meg az ellenzék. Sőt, egyáltalán nem szerveztek ellene tiltakozó demonstrációt, holott ez a jogkorlátozás minden egyes választót érint. Csakúgy, mint a választási bizottság kisajátítása, vagy a kampány öncélú korlátozása. Mert mindezek együttvéve a demokratikus rendszer legitimitását jelentő alapokat ássák alá.
Mindez talán nem olyan látványos, mint a Jobbik figyelemért kuncsorgó provokációja, viszont amit a regnáló kormánypárt művel, az ezerszer valósabb veszély és rombolóbb gyakorlat.
És ez itt és most történik!
Ha már arra sem vagyunk képesek, hogy észleljük a valódi veszélyt, és reflexszerűen a heccből bedobott szalmabábokat csépeljük, akkor tényleg gond van.
Mert erre belül röhögve mondhatja Rogán Antal, hogy „ezt már nem engedjük”, mintha a Jobbik és nem a Fidesz lenne hatalmon, és építené le a demokráciát napról-napra, tégláról-téglára. Túl olcsó gól ez a Fidesznek, amellyel támogathatja azt a képet, hogy ők a biztosíték a szélsőjobb fenyegető előretörésével szemben. Miközben egyszerűen felszámolták a kiszámítható jogállamiságot és a demokrácia intézményrendszerét.
Ha Rogán egy olyan valós veszéllyel és botránnyal szemben állt volna ki, mint amit főnöke napi gyakorlatként halálos blazírtsággal előad, talán megérdemel egy biccentést De ameddig ezt a működést teljes mellszélességgel támogatja, addig ez a póz érdektelen és hiteltelen.
Különösen, ha ezt rávetítjük főnöke másnapi performanszára, amikor Orbán egyszerűen kijelentette, hogy köp az Alkotmánybíróság emberi méltóságra hivatkozó megsemmisítő ítéletére, és beleírja az alaptörvénybe, hogy márpedig a hajléktalanság büntetendő.
Remélem tudják követni: Orbán az alapjogok részévé kívánja tenni, hogy ez a kilátástalan és reménytelen élethelyzet önmagában szankcionálandó bűn.
Rendben, megvan? Most akkor egy pillanatra újra vegyük elő Rogán Antal hősies kiállásának jelenetét a megkülönböztetéssel szemben és tegyük mellé. Kész? Nem éreznek valami furcsát? Hogy a képben nem stimmel valami?
De a legszebb mégis talán Orbán érvelése, miszerint azért kell sk újfent belevernie ezeknek a csacsi alkotmánybíróknak az orrát a saját végtermékükbe, mert az ítéletük „nem életszerű”. Ellenben például annak az életszerűségével, hogy a nincstelen hajléktalant pénzbírságra büntetik, ha a közterületen tartózkodik életvitelszerűen. Miért nem megy a haza a butus, nem igaz? Majd megtanulja a mórest és nyilván megjavul egy kis kóter után. Amikor már egy priuszos hajléktalan lesz. Akinek bűne az, hogy... van. Közterületről ki van tiltva, magánterülete nincs. Tehát? Esetleg egy tábor? Ahol majd kap a kijáráshoz menlevelet, útvonal-engedélyt? Tóni, nem akartál erről mondani valamit?!
Hogy a hajléktalant is megilleti az emberi méltóság és az ártatlanság vélelme az „nem életszerű”. De majd megigazítjuk.
És ennyi. A király szólott. Neki nem ugat be senki, ő ezt megálmodta. Mert mint a középkori királyok, ő a szuverén. A legfőbb hatalom, jogforrás, valamint az út és az élet, mely ítél elevenek, holtak és hajléktalanok fölött (is).
Orbán az önkényt halálos természetességgel közli és gyakorolja. Nem csak rendeleti szinten kormányoz, de rendeleti szinten alkotmányoz is.
Az alkotmányos kontroll egyetlen feladata ugyanis jelenleg, hogy kiválogassa azon alkotmányellenes ötleteket, amelyekről ennek megfelelően tudható, hogy az alkotmányban a helyük. Ez csak világos.
A továbbiakban várhatóan felkészülhetünk még „nem életszerű” bírói ítéletekre, statisztikai kimutatásokra (ja nem, az a drogstratégiánál már megvolt), esztétikai állásfoglalásokra (hopp, azt meg már megkapta a Fekete György) vagy akár természettudományos törvényekre.
Mert hogy Orbán Viktornak ne legyen igaza valamiben, az egyszerűen nem életszerű.
Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!
Az utolsó 100 komment: