A felsőoktatás ügye lélektani fordulóponthoz ért. A kormány kommunikációs stratégiát váltott. A felsőoktatástól eltiltott, megosztó Hoffman Rózsa helyett a kormányzat a joviális, szelídebb Klinghammer Istvánnal akarja beadatni a keserű pirulát a hallgatóknak és egyetemeknek. Klinghammer ugyanis nem dúvad, és nem is olyan öngerjesztő konfliktusgenerátor, mint Rózsika kisasszony. Jóval szelídebb alkat, cserébe szervilis, és nem szállna szembe a vezéri akarattal.

Ahogy éppen egy fideszes szakpolitikus fejti ki találóan: 

„Klinghammer nagyon ért ahhoz, hogy lecsillapítsa a diákokat. Le fog velük ülni, és szeretni fogják őt. Le fog ülni a rektorokkal is természetesen, és mondjuk eléri, hogy a Corvinus 29 százalékos elvonása helyett csak 17 legyen. De ettől még alapjaiban rossz marad a rendszer, és ezen nem fog tudni változtatni, mert az alapokat nem ő határozta meg, hanem Balog Zoltánék döntöttek róla.”

Valószínűleg tárgyalni fog tehát, megértő lesz, és végül azt mondja majd: nincs mit tenni. Az előtéri empátia közben pedig kivonják a forrásokat, és a világ csúfjára alkotmányba írják a röghöz kötést és az egyetemi autonómia megszüntetését. Mivel politikailag kényelmetlenné vált a fényes nappal zajló, nyílt színi rablógyilkosság (pénzt elvenni, egyetemeket államosítani), így a kormány mosolygó inkvizícióra vált. Kedéllyel, hajlandósággal a „párbeszédre”, ám a rövid, zárt tárgyalás végén ugyanúgy az előre megírt máglyahalállal.

A diákok számára tehát ez egy nehezebb kihívás, mint hogyha a kormány a szándékával teljesen szinkron arcot tolna előre, mint ahogy tette a hetvenes évek keleti exportjából visszamaradt mszmp-s tanítónénivel.

A diákok egyetlen esélye, ha nem a kommunikációs füstre, a verbális terelésre, hanem végig a konkrétumokra koncentrálnak. Ragaszkodnak a 6 ponthoz: konkrét szakmai érvekkel védik a felsőoktatás ügyét, hogy megakadályozzák a források további kivonását, a hallgatók anyagi alapú szelekcióját, a röghöz kötést és az egyetemi autonómia eltörlését. Ezek ugyanis nem képezhetik alku tárgyát, mivel létfontosságú minimum feltételek. Ezek feladása olyan lenne, mintha arról folyna a vita, hogy valakit négybe vagy csak háromba vágjanak.

Az új stratégia elemei már látszanak. Klinghammer a napokban leereszkedő lekicsinyléssel nyilatkozott a Hallgatói Hálózatról, csacsi éretlen gyereknek nevezve őket, akik ugye belekotnyeleskednek a (felkészületlen, hazudozó, ostoba és gerinctelen) felnőtt bácsik és nénik dolgába. Pedig a HaHának köszönhető, hogy a felsőoktatásról való párbeszéd még nem múlt idő. Az anno a választási regisztráció mellett is teljes mellszélességgel kiálló Klinghammer emellett érvelésben olyan elkent, szubjektív érveket sorakoztatott fel, mint hogy például a röghöz kötés „morális” kérdés.

Egyrészről a jelen kormány részéről a „morál” bármilyen kontextusban említése, minimum megmosolyogtató. Különösen, amikor pont a diákokat az állítólagos tárgyalások közepén úgy baszták át a palánkon az alkotmányba lapátolt Gulág-házirenddel, hogy az Moszkváig elhallatszott. Másrészről ez a felvetés orbitális csúsztatás. Az alapjogok(!) közé írt röghöz kötés ugyanis nem „morális”, hanem állampolgári, emellett pedig Uniós alapjogot érintő kérdés. Az egyének nem az állam tulajdonai, az kényre-kedvre nem ejtheti túszul őket. Legalábbis nyugaton nem.

A kormány érzi, hogy darázsfészekbe nyúlt, és valamit változtatni kell. De úgy néz ki, ez csupán annyiban fog kimerülni, hogy Orbán küld egy papot a kikötözött elítélthez, beszélgessenek kicsit, hogy ne legyen cirkusz a rőzsehordás és alágyújtás közben.  

Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!