„Túléltük a Magyarország elleni elsöprő erejű, de végül kudarcba fulladt támadást.” „Az ellenség nem érti, hogyan sült fel, de elég, ha mi tudjuk.” (Matolcsy György)
„A Békemenet a rendszerváltozás történetének egyik legnagyobb pillanata, mely megvédte a szuverenitását, a demokráciát és a magyar kormányt akkor, amikor az forradalmi lépésekre kényszerült, és szembekerült a múlt erőivel.” (Kövér László)
„Az oktatás átszervezése az elmúlt két és fél év egyik legnagyobb tette.” (Orbán Viktor)
Arra gondoltam: nem lenne elég egy kicsit kevesebb elsöprő győzelem és világra szóló diadal, mielőtt a fejünkbe szállna a dicsőség és túlságosan elbíznánk magunkat? Hová tesszük a rengeteg zsákmányt? Mit kezdünk a számtalan hadifogollyal és iriggyel? Mi lenne, ha cselből szüneteltetnénk a hódításokat, és pihentetnénk kicsit a Magyarországon világhíres hadvezéreket? Legalább a nagyobb ünnepek idején. Hogy a világ maradék része egy pillanatra azt higgye, van esélye? Esetleg meghagyhatnánk ezen szánalmas veszteseknek a méltóság látszatát: megőrizhetnék barbár és primitív szokásaikat otthoni használatra, elég lenne a konyhában kitenni a vezénylő tábornokok képét, vagy ilyesmi. Ezzel megmutathatnánk, hogy a győztes sereg és ideológia fölényét nem kell elviselhetetlen megaláztatásnak érezniük. Így szégyen nélkül, nyíltan kifejezhetnék hálájukat, ahogy titkon mindig is érezték. Hadd örüljenek a felszabadításnak, hiszen ez a győzelem voltaképp közös diadal! A szív diadala, a szabadság felemelő lesújtottsága, az önátadás boldog melankóliája! Mert nem szégyen a hála, és a sírás sem túlzás ilyenkor. Hiszen tudják ők is, hogy a győztesek viszik a nagyobb terhet: tehetségük és erejük fényes, de súlyos páncél erényükön. Csak bírják, győzzék egészséggel, kitartással, hittel! Fel ne adják, meg ne inogjanak, mert jaj, mi lesz velünk, ha csillaguk már nem világítja be az árva, szomorú földet?!
Hát hová jutnánk nélkülük?! Hová?!
Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!
Utolsó kommentek