Orbán Viktor Brüsszelben csütörtökön magabiztosan kijelentette, hogy hétvégéig megreformálja a felsőoktatást. Aztán pénteken is mondott pár dolgot, ami sokban hasonlított Karinthy Frigyes Halandzsa című írására.
Orbán megszólalásának ugyanis se füle se farka: nem volt más, mint logikai bakugrások, önellentmondások és a félrebeszélés sajátos egyvelege. A tandíjjal kapcsolatos kommunikáció szempontjából persze ez számít konzekvensnek, így halandzsa-emberünk tulajdonképpen csak következetes maradt.
Nézzük:
Egyrészt arról beszélt, hogy az ügy már „meg van oldva”, másrészt azt is hangsúlyozta, hogy még nincs döntés, így „nincs mi ellen tiltakozni”.
Remélem, értik. Nyersfordításban: meg van oldva, mert már döntött. Parlamenti jóváhagyás jövő héten, de az csak formalitás. Tiltakozni meg úgyis hiába.
Orbán úgy érzi, hogy „nincs lényeges különbség a diákok és a kormány szándéka között”
Ezt vajon miből érzi? A diákok mindenesetre nagyon is úgy érzik, hogy van. Ők ugyanis forráskivonás, durva és improvizált keretszámvágás, röghöz kötés és autonómiaeltörlés helyett szakmai alapon nyugvó, szolidáris, átgondolt és egyeztetett felsőoktatási reformot akarnak. Meg is írták. Különbségnek meglehetősen jelentős és lényegi.
„A jövő héten lesz a kormányrendeletnek végleges formája” – mondta el többször is. Nyomatékosította, hogy „nincs döntés, így nincs mi ellen tiltakozni”.
A dolog azonban úgy áll Fülkefor földjén, hogy amiről a parlamenti zombisereg döntést hozott, az ellen már hiába tiltakozik bárki. Azt már úgy akarta a kétharmad plusz a Jóisten. Ha mégis kétely merülne fel, akkor legfeljebb még belegravírozzák a Gránit Alkotmányba is.
Mégis, milyen döntését változtatta meg magától eddig a fülkeforradalmi kormány bármilyen tiltakozás hatására? Amit keveset sikerült elérni, pl. médiaügyben, azt is az EU verte ki belőle. Hiszen az egész Orbánközpontú rendszernek éppen ez a lényege: szakmai egyeztetés, tárgyalás, kompromisszum és parlamenti vita nélkül mindent azonnal törvénybe és alkotmányba hegeszteni évtizedekre, hogy senkinek egy nyikk szava ne lehessen. Kiszera méra bávatag, és punktum!
Főtitkár úr, talán feltűnt önnek, hogy ebben az összefogásban mindenki ott van, akivel ön nem állt szóba, vagy akiket levegőnek nézett: tanárok, rektorok, egyetemi hallgatók, középiskolás diákok, szülők, szakmai és civil szervezetek. Ami most az utcán folyik, az pontosan az, amit ön nagyvonalúan mindig átlép: a társadalmi egyeztetés. És azért a fagyos utcán, mivel ön senkit nem enged be lakályos, egyszemélyes döntőfülkéjébe, ahol meccsek szünetében hétvégi programként dönt ágazatok és szektorok sorsáról.
Nyilatkozata alapján úgy tűnik, még nem hallott róla, de az egyeztetéseket Ázsiától nyugatra a döntések előtt és nem után szokták folytatni. És nem egy ember dönti el a vasárnapi leves közben, hogy mi legyen, hanem jó esetben a szakmával és az érintettekkel közös munkában viták, egyeztetések és kompromisszumok során formálódik a megoldás.
Igen, Mao Ce-tungnak valószínűleg eltérő lenne erről a véleménye, és valóban kicsit más ez a konzultáció, mint amikor ön nagyvonalúan előre megküldi a választ egy színes levélkében. Viszont ez a baltával faragós vircsaft ennyi félrebeszéléssel, hazudozással és halandzsázással nem fog menni, még Félázsiában sem.
Mert éppen ez az ügy bizonyította be, hogy ez az ország, ha törvényeiben és intézményeiben már nem is, de az emberek szívében nyomokban még tartalmaz szolidaritást és demokráciát.
Miniszterelnök úr, szokjon hozzá!
Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!
Utolsó kommentek