Orbán Viktor Brüsszelből hazaérkezve váratlanul egy kis csoport diákkal találkozott, amely élmény hatására fordítva kezdett beszélni. Vagy inkább folytatja, amit eddig, csak más akcentussal.
Mano a mano
Kedves Orbán Viktor,
a tárgyias elemzés előtt először szeretném ezt a kérdést önnel úgy megbeszélni, mint férfi a férfival. Szemtől-szembe, egyenesen.
Nyilván ön is érzi, hogy ez a tandíj-sztori egyre ürgebőrösebb. Ön Brüsszelből hazarepül, majd szigorú TEK-es őrizet alatt ismeretlen fiatal békaemberekkel másfél órácskát mereng kötetlen zárt körben egy félhomályos romkocsmában. Azon lendületből ahogy felkel a kvaterka után az asztaltól, in situ videókész nyilatkozatot ad, miszerint az imént ez a pár ismeretlen ebihallgató önt meggyőzte. Sőt, ön már döntött is azon 3 méter alatt, amíg elért a kameráig, hogy mégse úgy legyen, mint eddig gondolták „valakik”, hanem egészen máshogyan. Hamar futár fusson hát a friss lánggal a miniszterhez, hogy már „valami más” van. Erre a „valami másra” pedig Balog Z. kisinas kap 3 napot, hogy a semmiből világokat teremtsen. Panasz nincs, mennyei példaképe ennyi idő alatt a fél világegyetemet simán összelegózta, ha elakadna, forduljon hozzá!
Őszintén szólva, ha csúcsra járatnánk Douglas Adams valószínűtlenségi hajtóművét a Galaxis útikalauzból, az sem tudna kiköpni ekkora baromságot.
Azt gyanítom, önnel tényleg nincs rendben valami, ha elhitte, hogy ez így be fog jönni.
Most komolyan, miért kell megaláznia magát ekkora kamuval magyar miniszterelnökként?! Nem lehetne egy kicsit több méltóságot? Vajon megérte az egész azért a 30 perctől uszkve 2 és fél óráig tartó haladékért, ameddig bárki elhitte, hogy ön most tényleg a tiltakozó diákokkal konzultált érdemben és jól megállapodtak két hosszúlépés között?
Maga valóban olyanokkal folytatott „nemzeti konzultációra” akar hivatkozni a teljes felsőoktatást érintő változások kapcsán, akikről senki nem tudja, hogy ki fia borjai? Olyan „beszélgetésre”, amelyről részletet senki nem árul el, hanem azt mondják: „majd meglátják a fészbukon”? És ahol ön magyar hangjukként tényleg lekonferálja, hogy fasse tudja még mi lesz, de az biztos, hogy nekem lesz igazam? Amikor egy-két órán belül a diáktüntetések minden érdemi szereplője lenyilatkozza, hogy még a környéken sem voltak?
Hát meg van maga bolondulva?
Ha nem csak a közszolgálati üdv-harsonából tájékozódik, akkor valószínűleg feltűnhetett magának, hogy a diákok, hallgatók, oktatók, rektorok mind rendelkeznek képviselettel, amelyek mögött sokezer ember áll. És most éppen összefogtak. És nem bujkálnak, hanem hangosak, könnyen felismerhetőek, akár az utcán is összefuthat velük. Véleményük konkrét és írásos, és ők maguk szorgalmazzák a tárgyalást. Nem igazán lehet eltéveszteni őket.
Hogy lehet, hogy maga mégis egy zsebszerződést próbál összealibizni egy krimóban, hogy ilyen béna és átlátszó trükkel mentse az arcbőrét? A rutin hatalma?
Uram, minden maradék tiszteletem mellet is azt kell mondjam: ez végtelenül szánalmas.
Sok műhó semmiért?
Ha megpróbáljuk tárgyszerűen tekinti Orbán szombati húzását, akkor egy hiú hazudozó vergődését látjuk, aki még nem vette észre, hogy a probléma ő maga.
Megpróbálja kiravaszkodni magát a csapdából, amit saját magának állított, de minden huszárosnak gondolt manőverrel csak egyre jobban belegabalyodik a szálakba. A romkocsmás diákokkal játszott színházasdival megpróbálja visszanyerni a kezdeményezést, de csak azt bizonyítja be, hogy tényleg fogalma sincs arról, hogy jelenleg mi történik.
A húzás egyfelől túl átlátszó. Megpróbálja azt a látszatot kelteni, hogy ő meghallgatja a diákokat, sőt, hallgat rájuk, mi több, rögtön intézkedik is: "Néhány döntést meg tudunk hozni ez alapján." De még mindig a 20. század bűvkörében él, azt hiszi, mert zsebre rakta a királyi tévét, már be is programozhatja a nyilvánosságot. Ennek azonban már vége. Hiába követ el mindent talpnyalás-ügyben az állami csatornaszolgálat, ha a kutya sem nézi, és információmonopóliuma már rég a múlté. És persze ha a megrendezett darab egyszerűen béna.
Alapszabály, hogy a manipuláción nem szabad spórolni. Orbánnak például nem szabadott volna a legkényelmesebb eszközhöz nyúlnia. Akikkel beszélgetett, azok ugyanis (lehet hogy még nem is említettem? vigyázat spoiler!) több mint valószínű, hogy a Fidelitas, a Fidesz ifjúsági tagozatának tagjai. Legalábbis többen közülük azok. Aki szereti a „hol van Waldo?” játékot, az nekiállhat összehasonlítani ennek a tegnapi képnek a szereplőit:
mondjuk a Fidelitas Orbán-látogatás résztvevőinek galériájával. (Persze sokkal egyszerűbb lenne ha az ismeretlenek kiállnának és lelkesen elmesélnék kik is ők, és milyen izgalmas volt együtt romkocsmázni Magyarország első emberével. Hiszen néhányan alig másfél óra alatt elérték, amire Hoffman Rózsa, Balog Zoltán, Pokorni Zoltán és egy teljes minisztérium két év alatt nem volt képes.)
Ha így van, az persze roppant kínossá teszi az egészet. Még ha későbbi menekülőútnak ott is volt a hír, hogy a Fidelitas majd szeretne beszélni a dologról. Az esemény hitelességét mindez nyilván még a jelenlegi csekélyke értékről is a mínusz tartományba lökné.
A performansz üzenete mindenesetre egyértelmű. Orbán keresi a lehetőséget, hogyan tudna győztesként kijönni egy vesztes, hitelességi-deficites helyzetből. Például úgy, hogy újra ellentmond magának, miközben a valódi helyett áltárgyalást folytat. Így talán nem tűnik úgy, hogy változtatásra kényszerítették, hanem eljátszhatja a bölcs télapót, aki elmegy a gyerekek közé, megsimogatja az arcocskájukat, ha jók voltak, ad nekik csokicsizmát, és kicsit hátrébb rendezi a virgácsot a csomagban.
Orbán valójában fél. Retteg attól, hogy elszabadul a diák-vírus: a nyílt és bátor kiállás a meghunyászkodás oly természetessé lett rutinja helyett. Az eddigi izmozás után ezért minden eszközzel igyekszik hatástalanítani, kicsúsztatni a képből az ügyet. (Aki még emlékszik a Chicken game posztban írtakra: Orbán szembetalálkozott egy vakmerőbb söfőrrel, akinek esze ágában sincs félrerántani a kormányt, mivel mindkét irányban csak szakadékot lát.)
Hiteltelenül
A probléma azonban sokkal súlyosabb, mint ahogy azt a miniszterelnök képzeli. Itt már nem egyszerűen csak arról van szó, hogy pár bedobott unortodox ötlettel, hazudozással és színjátékkal ravaszul megoszt és időt nyer, miközben fenntartja az erőfölényt. Ez a zsákmányelvű kétosztatú politikai térben kialakult reflex tévútra viszi. Úgy gondolja, ha csontot vet a kutyának, lekenyerezi a csak erre váró csahosokat, akkor azok elkushadnak és hálásan rágják majd a kapott lapockát.
Viszont amit csinál, az pontosan azt erősíti, ami a tiltakozások közvetett oka volt - a tandíj közvetlen apropóján túl. Ez pedig nem volt más, mint hogy a kormányzat szakmailag és morálisan alkalmatlan a magyar felsőoktatás átalakítására, ráadásul esze ágában sincs partnerként kezelni az állampolgárokat.
Azzal, hogy Orbán csak az övéivel (ál)tárgyal, megpróbálja átverni a közvéleményt és még csak meg sem hallgatja a tiltakozókat, csak megerősíti ezt. Azaz, hogy a végtelenségig gyáva. Azzal is csupán teljes alkalmatlanságát bizonyítja, hogy 3 napot szán egy előzmények és gyökerek nélküli rendszer felállítására, természetesen hatástanulmányok, vizsgálatok nélkül, ismét csak mindenféle szakmai, hallgatói egyeztetés és tárgyalás kizárásával.
Aki ilyet tesz, az az egészből nem ért semmit. Ugyanis emiatt az erőfitogtató, átgondolatlan, improvizatívan csapkodó őrület miatt rohad immár az egész ország. Hogy a hatalom tudata, vágy és látszata mindent felülír: józanságot, racionalitást, szakmai és morális szempontokat, mindent. Semmi nem elég drága, hogy jóllakassa ezt a hiúságot és önzést.
Aki bármilyen módon részt vett a felsőoktatásban, pontosan tudja, hogy óriásiak a problémák. Az egyetemi, főiskolai rendszer rengeteg sebből vérzik gazdasági, szakmai, szervezési szempontból egyaránt. És mivel innen kerül ki az ország szellemi elitje, ezek a problémák átörökítődnek a társadalom többi rendszerébe is. Ennek a struktúrának egy mélyreható és alaposan végiggondolt pedagógiai, gazdasági, szociálpolitikai és szakági reformra lenne szüksége. Máskülönben a jelenleg is tartó eróziója végképp felemészti a még meglévő tartalékokat. Ennek része kell legyen a finanszírozási és ösztöndíjrendszer is, átgondoltan kialakított feltételrendszerrel és ösztönzők beépítésével.
Ez a reform azonban nem alapulhat hazudozásra, a párbeszéd elutasítására, maradékelvre, a szakma és az érintettek semmibe vételére, demagógiára és blöffökre. Tehát mindarra, amire jelenleg alapozni kívánják. Ez nem lehet másfél órás patyomkin-beszélgetések és háromnapos gányolások programja.
Mániás bohócok és Mekk mesterek helyett felelős, józan államférfiak és szakemberek kellenek. Olyan rosszul állunk, hogy egyszerűen nem érhetjük be kevesebbel!
Már nem.
______________________________________________________
Update: A diákok videó-válasza Orbán romkomcsás performanszára:
______________________________________________________
Update2: A kormány is elismerte, hogy Orbán Fidelitasos diákokkal egyeztetet a tandíjról szombaton a romkocsmában:
http://hvg.hu/itthon/20121216_Orban_fidelitasos_diakokkal_talalkozott
Persze ha Ön Pézsmát olvas, ezt már reggel is tudta :)
Ha tetszett, kövesd a Pézsmát a Facebookon is!
Utolsó kommentek